Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

83
házának véleménye. 216 Sámmáj ugyanúgy határozza meg a „szégyenletes dolgot”, mint Jézus,
és gyakorlatilag ugyanaz a véleménye: a válást kizárólag a nı szexuális erkölcstelensége
indokolhatja. 217 Jézus így válaszol a – vélhetıen hillélita – farizeusoknak:
Az is megmondatott: aki elválik feleségétıl, „adjon
neki válólevelet!” Én viszont azt mondom nektek, hogy
mindenki, aki elválik a feleségétıl – paráznaság esetét
kivéve –, házasságtörıvé teszi; és aki elvált nıt vesz feleségül,
házasságtörést követ el. 218
Mindenki, aki elválik feleségétıl, és mást vesz el,
házasságtörı; és aki férjétıl elvált asszonyt vesz el, az
is házasságtörı. 219
Jézus tehát ebben az esetben a legszigorúbb értelmezést követve magyarázza a Tórát,
kérdés, hogy megváltoztatja-e azt. Mindkét idézett részlet ugyanakkor hangsúlyosan
közvetlenül olyan szövegösszefüggésben van elhelyezve, amely hangsúlyozza, hogy Jézus
nem érvényteleníti az írott Törvényt (az elsı idézet esetében ez néhány mondattal
korábban, 220 a második esetében pedig közvetlenül a megelızı mondatban szerepel! 221 ).
Hogyan értelmezhetı mindez?
Elıször figyeljük meg magának Jézusnak az érvelését egy másik helyen:
Farizeusok is jöttek oda hozzá, s hogy próbára tegyék,
megkérdezték:
– Szabad-e az embernek bármilyen okból 222 elküldenie
a feleségét?
İ azonban visszakérdezett:
– Nem olvastátok, hogy a Teremtı kezdettıl fogva
„férfivá és nıvé teremtette ıket”? És ezt mondta:
„Emiatt a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a
feleségéhez, és ketten egy testté lesznek.” Úgyhogy ık
többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten
egy igába kötött, ember ne válassza szét!
– Akkor Mózes miért parancsolta meg, hogy „adjon
válólevelet, és úgy bocsássa el”? – kérdezték erre tıle.
– Mózes a keményszívőségetek miatt engedte meg,
hogy elbocsássátok a feleségeteket – felelte Jézus –, de
ez kezdettıl nem így volt. Azt mondom nektek: aki
elválik feleségétıl, hacsak nem paráznaság miatt, és
mást vesz el, házasságtörést követ el; aki pedig elvált
nıt vesz el, szintén házasságtörést követ el! 223
Farizeusok is mentek oda hozzá, és megkérdezték
tıle:
– Szabad-e a férfinak elküldenie a feleségét? –
ugyanis ezzel akarták próbára tenni.
İ azonban visszakérdezett:
– Mit parancsolt nektek Mózes?
– Mózes megengedte a válólevéllel történı
elbocsátást – felelték.
Ám Jézus ezt mondta nekik:
– Mózes a ti keményszívőségetek miatt írta elı
nektek ezt a parancsot. A teremtés kezdetétıl fogva
ugyanis Isten „férfivá és nıvé teremtette ıket”; „emiatt
a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a
feleségéhez, és ketten egy testté lesznek”: úgyhogy ık
többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten
egy igába kötött, ember ne válassza szét!
Otthon újra megkérdezték errıl a tanítványai.
– Aki elválik a feleségétıl – mondta nekik –, és mást
vesz el, házasságtörést követ el ellene; ha pedig az
asszony válik el a férjétıl, és máshoz megy feleségül,
szintén házasságtörést követ el. 224
Jézus érvelésének lényege, hogy a válás csak engedmény Mózes (illetve Isten) részérıl,
melynek oka az emberek keményszívősége, de kezdetben (az Édenben – vagy a B’résít
216 mGíttín 9:10, bGíttín 89a, 90a, jGíttín 9:50d, 29, tSzótá 5:9, jSzótá 1:17a stb.
217 Egyes rabbinikus vélemények szerint a messiási korban a háláchá Sámmáj házát fogja követni.
218 Mt 5:31-32.
219 Lk 16:18.
220 Mt 5:17-20.
221 Lk 16:17.
222 A kérdés feltevése hillélita farizeusokra utal, ık ugyanis Sámmáj tanítványaitól eltérıen bármilyen okból
engedélyezték a válást.
223 Mt 19:3-9.
224 Mk 10:2-12.