Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

22
elfogulatlan tudományos kutatásnak, szövegelemzésnek. A késıbbiekben meg fogom
vizsgálni, vajon a Tanach, illetve az Újszövetség szövege igényt tart-e önmaga történeti
hitelességére, ha nem is a jelenkor történettudományi paradigmájának követelményei szerint,
de egy naiv, egyszerő értelemben, a múltbeli, megtörtént tény értelmében. Hadd elılegezzek
meg annyit, hogy véleményem szerint határozottan igen. Külön szeretném tárgyalni a
továbbiakban majd azt az egyébként egyszerő, de mélyre vezetı kérdést, hogy pontosan miért
is vált ez problematikussá a modern teológusok számára.
Visszatérve tehát a most számunkra Heller által megjelenített problémára, ı ismét máshol
ezt írja: „Ezt a tudást [Jézusról] elsısorban az evangéliumokból merítjük, de hát – zsidókról
lévén szó – az elsı evangélisták ezt a történetet is üdvtörténetként rögzítik, hiszen éppen ezért
rögzítik.” 24 E mondat ismét úgy beszél az evangéliumokról mint üdvtörténeti forrásokról, az
üdvtörténetrıl pedig, mintha az kizárná a történetiséget, s ezt ráadásul zsidó specifikumként
említi. Vagy például: „Ahogy az üdvtörténet – bár független a történelemtıl – mégsem marad
teljesen érintetlen bizonyos történelmi realitásoktól…” 25 Aztán, kissé mintha az eddigiekre
rácáfolva: „Az a kritikus megjegyzés, hogy mivel Jézusról szóló adatainkat csak zsidó vagy
zsidó-keresztény, elsısorban üdvtörténeti forrásokból szereztük, ezek nem mérvadók, hasonlít
ahhoz az érvhez, hogy a zsidók sosem voltak Egyiptomban, mivel ezt az egyiptomi források
nem igazolják. De hiszen Ekhnaton és az Amarna kultúra létezésérıl sem maradt meg
egyetlen írásos vagy egyéb emlék sem! Akkoriban nem létezett modern forráskritikai
történetírás. Éppen a héber Biblia üdvtörténetének keretében találkozunk elıször
történetírással, méghozzá egy egész nép történetének elbeszélésével…” 26
Egy szó, mint száz, az „üdvtörténeti” minduntalan többé-kevésbé mint a „történeti”
tagadása jelenik meg, mintha az „üdv-” itt a fosztóképzı szerepét töltené be. Ez lehet, hogy
többé-kevésbé beilleszkedik az említett történeti-kritikai iskola Bibliát mítosztalanító
programjába, de ne feledjük, hogy a másik paradigma, amelyet Walter Benjamin, Karl
Löwith, Erich Auerbach, Wolfhart Pannenberg, Jacob Taubes és mások neve fémjelez, állítja
– vagy legalábbis nem tagadja – az üdvtörténeti események történeti jellegét. 27 Auerbach
24 Heller: A zsidó Jézus feltámadása, 48. o.
25 Heller: A zsidó Jézus feltámadása, 44. o.
26 Heller: A zsidó Jézus feltámadása, 47. o. Errıl beszél, de kicsit más felfogásban Yerushalmi is: Záchor, 23-34.
o.
27 Természetesen szerepel e szerzıknél az üdvtörténet és a világtörténelem megkülönböztetése, sıt egyes
esetekben a kettı összeférhetetlenségének állítása (ld. pl. Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet, 15. o., 13.
lábj.). Azonban ez a megkülönböztetés nem a történelmi tény fogalmát, hanem a történelmi tény értelmének a
fogalmát érinti. A kérdés itt arra vonatkozik, hogy van-e és mi a történelem értelme, nem pedig arra, hogy az
üdvtörténeti módon értelmezett esemény valóban megtörtént-e. A történelem és tényeinek értelmezése
tekintetében valóban nem összeegyeztethetı az üdvtörténet és a szekuláris világtörténelem. A különbség a kettı
között ebben az értelemben áll fenn – de azt egyik szerzı sem állítja, hogy az üdvtörténethez tartozhat olyan