Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

191
cselekedhetnek is (!) a tanítása szerint. 626 Így értelmezi a szóbeli Tan a Dt 17:8-13-at, amelyet
tehát Jézus a bírák korruptsága ellenére is megtartott, s aminek megtartását tanítványainak is
tanította. Mindezeken messze túlmenıen Jézus még akkor is egyetlen szó nélkül alárendelte
magát a Szanhedrin ítéletének, amikor az nyilvánvalóan igazságtalan módon halálra ítélte,
ebben a vonatkozásban is hiánytalanul betartva, sıt szinte túlteljesítve a Tóra parancsát. Így
látta megoldhatónak azt az erkölcsi dilemmát, amely minden zsidó számára fennállt abban a
helyzetben, amikor a bírák többségének romlottsága mindenki számára nyilvánvaló, de a
nekik való engedelmesség mégis tórai követelmény volt. Nem vádolható tehát Jézus a
bíróságokkal vagy a Szanhedrinnel szembeni engedetlenséggel – és ezzel minden tekintetben
tisztáztuk a szóbeli Tanhoz való viszonyát.
Bizonyítottnak tekintem tehát e fejezet legfıbb tételét: Jézus az írott Tórát minden
tekintetben betartotta, a szóbeli Tórához pedig – pontosan az írott Tóra által meghatározott
módon – kritikusan, szelektíven, kreatívan, konstruktívan, szabadon, rugalmasan viszonyult
az eddigiekben kifejtett elvek mentén.
3. fejezet: A zsidókeresztények és a Törvény
A régi és új teológiai szakirodalom fı áramlatai általában nem vonják kétségbe, hogy a
Tizenkettı és az általuk elindított és vezetett zsidókeresztény mozgalom az – írott és a szóbeli
– Törvényhez alapvetıen ugyanúgy viszonyult, mint Jézus, azaz hően követték Mesterük
tanítását. Ezt a nézetet magam is osztom, és az alábbiakban ezt igyekszem bizonyítani, és
vizsgálom meg közelebbrıl. Hasonlóképpen az elızı fejezethez, ezúttal is külön vizsgálom
meg az írott, és külön a szóbeli Törvényhez való viszonyukat, s az utóbbin belül tárgyalom a
Szanhedrinhez való viszonyt; valamint egy teljesen külön részt szentelek a nem-zsidó
keresztények Törvényhez való viszonyát meghatározó döntésüknek, amely megalapozta a páli
teológiát.
626 bSzanhedrin 86b.