Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

248
sıt szigorúbb ennél. Ez a két különbözı felfogás a Noénak adott egyik parancs szövegének
kétféle értelmezésébıl fakad. „De húst a lelkével, vérével ne egyetek [ách bászár b’náfsó
dámó ló tóchélú]” – mondja itt a Tóra, s ezt a mondatot mindkétféleképpen értelmezhetjük: 1.
„húst a lelkével” jelentheti azt is, hogy élı állatból ne vágjanak ki testrészt étkezésre (ez a
rabbinikus értelmezés); 2. „húst a vérével”: ez azt fejezi ki, hogy nem szabad vért enni, tehát
dögöt sem, mert abban benne maradt a vére. Minthogy a tórai elv szerint „a testnek lelke a
vérben van [nefes hábbászár báddám hú] (…) minden testnek a lelke – az a vére az ı lelkével
(…) [nefes kol bászár dámó b’náfsó hú] (…) minden testnek a lelke – az a vére [nefes kol
bászár dámó hú]”; 854 tehát aki vért nem eszik, az lelket/életet sem eszik, míg aki élı állatból
kivágott testrészt nem eszik ugyan, de vért igen, az lelket/életet is eszik. Látható, hogy a
zsidókeresztények a szigorúbb, biztosabb és a tórai parancs szavaihoz közelebb álló
értelmezést választották 855 (annak ellenére, hogy az a tórai engedmény, amely szerint a gér
tósáv megeheti a dögöt, az enyhébb értelmezést is valószínősíti). 856
Mint fentebb már láttuk, a szóbeli Tan szerint a nem-zsidókra nem vonatkoznak a Tóra csak
Izraelnek adott rituális tisztasági szabályai (magfolyás, menstruáció stb.), ezért a pogányok
tisztátalansága nem ezekbıl, hanem a bálványimádással való kapcsolatukból származik. Ha
tehát egy pogány távol tartja magát a bálványimádás által beszennyezett dolgoktól, akkor
rituálisan tisztának minısül. Így teljesen érthetıvé válik, hogy nem kell a Törvény teljes
rendszerét magára vennie ahhoz, hogy a Szent Szellem rászállhasson.
Ami a tiltott állatok fogyasztását illeti, éppen a Noénak adott parancsok teszik világossá,
hogy a nem-zsidók minden állatot fogyaszthatnak (a vérevés fenti korlátozásával):
Minden mozgó lény, mely él [kol remesz áser hú cháj], tiétek legyen eledelül; mint a zöld füvet, úgy
adtam nektek mindet. 857
Hogy a tisztátalan állatok megevése önmagában, pogányok esetében nem érinti az ember
igaz voltát, az világosan kiderül abból, hogy Noét az Írás egyfelıl igaznak mondja, 858 aki
Istennel járt; másfelıl viszonyt azt is megtudjuk, hogy ismerte a különbséget a tiszta és a
tisztátalan állatok között; 859
mégis engedélyt kap ı és leszármazottjai minden tiszta és
tisztátalan élılény fogyasztására. Ebbıl következik, hogy egy nem-zsidó (noachita) lehet igaz
854 Lv 17:11, 14.
855 Ugyanezt a véleményt képviseli Rabbi Chánánjá ben Gámáliél is (B’résít Rábbá 34:8, bSzanhedrin 56b)!
856 Néhány vélemény szerint a noachita törvények közé tartozik még az állatok keresztezésének és a
kasztrálásnak a tilalma is a Gn 8:19 nyomán (B’résít Rábbá 34:8, bSzanhedrin 56b). Ezt a tilalmat az
Újszövetség nem tartalmazza.
857 Gn 9:3.
858 Gn 6:8-9, 7:1. Bár a B’résít Rábbá 30:9-ben vita van arról, hogy csak saját nemzedékéhez képest volt-e igaz
(Rabbi Júda álláspontja), vagy minden nemzedékhez képest (Rabbi Nechemjá). Utóbbi álláspont látszik az
erısebbnek.
859 Gn 7:2, 8, 8:20.