Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

157
– Miért hágják át tanítványaid a vének hagyományát?
Nem mosnak kezet, mielıtt kenyeret esznek!
– Ti meg miért hágjátok át Isten parancsát a saját
hagyományotokkal? – kérdezte tılük Jézus. – Hiszen
Isten azt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat!”, és:
„Aki gyalázza apját vagy anyját, az halállal bőnhıdjék!”
Ti viszont azt mondjátok, hogy ha valaki azt
mondja apjának vagy anyjának: „Áldozati ajándék
mindaz, amibıl segítenem kellene téged”, az már ne is
tisztelje apját vagy anyját: s így érvénytelenné tettétek
hagyományotokkal az Isten Igéjét! Képmutatók, jól
prófétált rólatok Ézsaiás, amikor így szólt: „Ez a nép
ajkával tisztel engem, de távol tartja tılem a szívét;
pedig hiába félnek engem, ha tanításaik, melyeket
tanítanak, emberi parancsok!” 515
ilyen a poharak, korsók, rézedények és a fekhelyek
megmosása. Megkérdezték tehát tıle a farizeusok és az
írástudók:
– Miért nem élnek a te tanítványaid a vének
hagyományaihoz híven, és miért eszik a kenyeret
hétköznapi kézzel?
İ pedig így válaszolt nekik:
– Helyesen prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók,
amint meg van írva: „Ez a nép ajkával tisztel engem,
de távol tartja tılem a szívét; pedig hiába félnek
engem, ha tanításaik, melyeket tanítanak, emberi
parancsok!” Isten parancsát elhagyjátok, és emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok. Szépen semmibe
veszitek Isten parancsát – folytatta –, hogy helyette a
saját hagyományaitokat tartsátok meg! Mózes ugyanis
ezt mondta: „Tiszteld apádat és anyádat!”, és: „Aki
gyalázza apját vagy anyját, halállal bőnhıdjék!” Ti
viszont azt mondjátok: „Ha valaki így szól az apjához
vagy anyjához: »Korbán – vagyis áldozati ajándék –
az, amivel segítenem kellene téged«, annak már ne
engedjétek meg, hogy tegyen valamit az apjáért vagy
anyjáért!” Így tehát érvénytelenné teszitek Isten Igéjét
hagyományotokkal, amelyet továbbadtok; de sok más
ehhez hasonlót is tesztek! 516
Hasonló intenciójú szöveghely az is, ahol tanítványait általánosságban arra inti, hogy
ırizkedjenek a farizeusok és a szadduceusok kovászától, azaz tanításától [didakhé]. 517
Mielıtt alaposabban tárgyalnánk az elıbbieket, elıször nézzük meg azt az – iméntivel
látszólag ambivalens – szöveget is, a téma pozitív sarokpontját, amely szintén általánosságban
fogalmaz, s amelyben Jézus mégis felszólítja tanítványait a farizeusok és írástudók
rendelkezéseinek megtartására:
Ekkor Jézus így szólt a tömeghez és a tanítványaihoz:
– Az írástudók és a farizeusok beültek Mózes székébe. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek
meg és tartsátok be, de cselekedeteiket ne kövessétek: mert ık mondják ugyan, de nem teszik meg.
Súlyos, elviselhetetlen terheket kötnek egybe, és az emberek vállára rakják, ık azonban ujjukkal sem
akarják azokat megmozdítani. 518
Foglaljuk össze röviden, milyen útmutatást adnak ezek a részletek:
1. Jézus a „vének hagyományait” – egészében vagy részben – emberi rendelkezéseknek
látja, vagyis – úgy tőnik – nem ismeri el, hogy azok a Szinájon adattak Istentıl Mózesnek, és
hagyományozódtak tovább – vagy fedezıdtek újra fel – szóban, a tanítványok láncolatán át.
2. Ezek az emberi rendelkezések Jézus véleménye szerint az írott Tóra és a Tanach
parancsainak megtartását esetenként gyengítik, néha hatályon kívül helyezik, ami helytelen.
3. Ez a magatartás hiábavalóvá teszi az istenfélelmet, megfoszt annak áldásaitól, és távol
tartja a szívet Istentıl (ezt a véleményét Jesája egy mondatával alapozza meg).
515 Mt 15:1-9.
516 Mk 7:1-13.
517 Mt 16:5-12.
518 Mt 23:1-4.