Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

80
mértékben eltér a rabbinikustól, de elvileg könnyen megindokolható: a beteg vagy az éhezı
ember számára a szombat így tehetı igazi, élvezetes ünneppé, tehát a szombat megszentelése,
öröme és nyugalma valójában így biztosítható. Háláchikus érvelést alkalmazva még akár azt
is mondhatnánk, hogy a szombat megszentelése, mely a Tízparancsolatban elıbb van
kimondva és pozitív parancs, felülírja a munka tilalmát, mely két mondattal késıbb
következik, és negatív parancs. 206 Bár Jézus vagy az Újszövetség sehol sem hivatkozik rá,
mégis – mint utólagos rekonstrukció – alátámasztható ez a felfogás az alábbi Jesája-hellyel:
Kit tanít ı tudásra, kivel értet hirdetést, a tejtıl elváltakat, az emlıtıl elszakadtakat? Mert parancs
parancsra [cáv lácáv], parancs parancsra, törvény törvényre [káv lákáv], törvény törvényre, kicsit itt,
kicsit ott. Bizony dadogó ajkúakkal és idegen nyelvvel fog beszélni ehhez a néphez; aki azt mondta
nekik, ez a nyugalom [m’núchá]: szerezzetek nyugtot [háníchú] a fáradtnak [leájéf, a kimerültnek], és
ez a pihenés [margéá]; de nem akarták hallani. Lesz tehát nekik az Örökkévaló igéje parancs parancsra,
parancs parancsra, törvény törvényre. törvény törvényre, kicsit itt, kicsit ott, hogy menjenek és hátra
botoljanak és megtöressenek és tırbe jussanak és megfogassanak. Azért halljátok az Örökkévaló igéjét
csúfolódás emberei, ti, példázói e népnek Jeruzsálemben!... 207
Az általam kurzivált rész minden nehézség nélkül a szombat tartalmára is vonatkoztatható:
eszerint a szombat lényege, a nyugalom, szervesen magában foglalja azt is, hogy a kimerültet
nyugalomba helyezzük. A beteg, az éhezı akkor tud megnyugodni, ha meggyógyul, illetve
jóllakik. Úgy gondolom, ez az érvelés nem állna messze Jézus gondolkodásmódjától. Érdekes,
hogy a prófétai szöveg éppen a nyugalom e tartalmának meghatározásával kapcsolatosan
említi az aprólékos törvényi szabályozást, amely azonban spirituális csapdává is válhat. Talán
nem állítunk túl nagy ostobaságot, ha feltételezzük, hogy a farizeusokkal gyakorta egyet nem
értı, ıket hasonló túlszabályozásokkal vádoló 208
Názáreti akár erre a szövegre is
hivatkozhatott volna. Figyelemreméltó, hogy az idézett Jesája-részlet utolsó mondata
paradigmatikus lehetett a qumráni közösségben, akik az itt említett „csúfoló férfiak”-at
egyértelmően azonosították a farizeus és a szadduceus/cádókita párt tagjaival, akiket
elítéltek. 209
Ugyanakkor azt is tudatosíthatjuk, hogy Jézus fenti érvelései több olyan elemet is
tartalmaznak, amelyek viszont a szóbeli Tan nélkül nem, vagy csak nehezen értelmezhetıek.
A pikkúách nefes elve csak a makkabeusi háborúk után került a szombati munkatilalommal
206 A Talmud használja idınként azt a szabályt, amely szerint a pozitív/tevıleges parancsok erısebbek a
negatív/tiltó parancsoknál, ha konfliktusba kerülnek; valamint néha arra is utal, hogy két egyenlı erejő parancs
közül az az erısebb, amely elıbb szerepel. Ezen elvet követve a szombat megszentelésének parancsa felülírja a
szombati pihenés parancsát Samuel Holdheim híres német reform rabbi talmudi alapokon nyugvó érvelése
szerint is (ld. Encyclopaedia Judaica, Halakhah címszó, Various „Reform” Perspectives c. fejezet).
Természetesen súlyos anakronizmus volna Jézusnak egy modern, reform zsidó gondolatmenetet tulajdonítani, de
az emögött álló logika jelen esetben kitapinthatóan talmudi.
207 Jes 28:9-13. A rabbinikus irodalomban eddig nem találtam semmi kommentárt ehhez a részhez.
208 Mt 23:1-24.
209 Jesája kommentár, 4Q162, 2:6-10, Damaszkuszi irat 1:14-18, 4:19.