Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

181
inspiráció Szent Szelleme Jóel próféta elırejelzésének megfelelıen, aki azt állította, hogy
eljön az idı, amikor „minden testre” kiönti Isten a Szellemét, és mindenki, ifjak és vének,
szolgák és szabadok egyaránt prófétálni fognak, látomásokat látnak és álmokat álmodnak. 573
Az Újszövetség számtalan helyen hangsúlyozza, hogy e prófétai ígéret megvalósulásának az
ideje elérkezett, és ez mindenki számára birtokba vehetı. Nagyon határozottan le kell
szögeznünk, hogy e nélkül a hit nélkül az Újszövetség egész üzenete teljes mértékben elveszti
az alapját, és minden további állítása érvénytelenné válik, mivel azok egyedül ebben a
tényben, a Szent Szellem mindenki számára való elérhetıségében vannak megalapozva. Jézus
és tanítványai erıteljes kritikája a fennálló vallásjogi establishmenttel és döntéseikkel
szemben egyedül abban találja meg jogos alapját, hogy a bíróságok és a Szanhedrin, sıt a nép
minden tagja számára egyaránt elérhetıvé és birtokba vehetıvé vált az isteni Szellem – ez
azonban egyúttal mintegy kötelezi is ıket arra, hogy elfogadják, és döntéseiket immár ennek
befolyása alatt hozzák meg. Már Mózes megfogalmazta – az establishmentet az irracionálistól
féltı Józsuával szemben – mély vágyakozását arra, hogy Izrael egész népe részesülhessen
Isten Szellemébıl; 574 Jóel ennek a vágynak jövıbeli beteljesülését hirdette meg; a
zsidókeresztények pedig azt állították, hogy ennek ideje elérkezett, és egyedül ez képes
megoldani a nemzet súlyos válságát. Ezek után tették felelıssé azokat a vezetıket, akik sem
maguk nem fogadták el ezt az üzenetet – és vele az isteni Szellemet –, sem másoknak nem
engedték meg ezt, miközben – a Tóra által egyébként általuk is elismerten megalapozott –
adminisztratív, nem-prófétai tekintélyüket az isteni Szellem akarata fölé emelték. Ebben
látom az e pontban tárgyalt konfliktusnak, az emberi parancsok kontra isteni akarat
problémájának lényegét vallásfilozófiai, etikai és vallásjogi szempontból.
2.3.1.3.3.2. A Szanhedrin joga a Tóra parancsainak felfüggesztésére
Most röviden összefoglalom azt a problémát, amelyet már többször is érintettem, de végsı
következtetést nem vontam le belıle, ti. Jézusnak azt a felvetését, amely szerint a bíráknak és
a Szanhedrinnek különösképpen nincs arra joga, hogy emberi rendelkezéseivel
érvénytelenítsen tórai parancsokat. Mint láttuk, a szóbeli Tan felfogása szerint ez a jog
bizonyos korlátok között megadatott nekik. Mivel a fentiekben már alaposan körüljártuk ezt a
kérdést is, már csak a következıt kívánom megjegyezni: maga Jézus is vette a bátorságot,
hogy a Törvény értelmezése során eldöntse, melyik parancs írja felül adott esetben a másikat,
mintegy érvénytelenítve azt. Mint láttuk, a szombati gyógyítás, munkavégzés tekintetében
573 Jóel 2:28-32. Újszövetségi értelmezését lásd: Csel 2:14-33.
574 Nu 11:25-29.