Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

135
Megemlíthetjük még, hogy a próféták gyakorta kaptak arra megbízatást Istentıl, hogy
profetikus performance-aikban mintegy játsszák el, amit Isten tesz. 444 Ilyenkor a próféta az
üzenet átadásakor a láthatatlan Isten látható képmásaként funkcionált. Néha nemcsak
„színdarab” volt ez, hanem sorseseményeiken, életükön keresztül jelenítette meg Isten
önmagát. 445 Jézus mint próféta hasonlóan is értelmezte önmagát. Ilyen értelemben is
nevezhetı a próféta Isten képének.
Röviden összefoglalom a Jézussal mint Isten képmásával kapcsolatos legfıbb állításaimat:
1. Önmagában az a felfogás, hogy Istennek van képmása, nem idegen a Tórától, nem
minısül bálványimádásnak, és nem szükséges hozzá semmilyen pogány eredető, külsı
inspiráció vagy gondolat, hanem a Tórában és a Tanach egészében megtalálható, abból
levezethetı tanítás. A bibliai leírások alapján ez a „tükörkép” számos antropomorf
jellegzetességet mutat (pontosabban ideje a fordítottjára átfogalmaznunk ezt a megállapítást:
valójában az ember az, aki számos theomorf jellegzetességet mutat, mivel Isten képére és
hasonlóságára teremtetett).
2. Az Örökkévaló dicsıségének e titokzatos megjelenési módján kívül a Tóra magát az
embert is – egy más értelemben – Isten képmásának és hasonlatosságának nevezi. Ezért ab
ovo nem idegen a Tórától, hogy az emberben Isten képmását lássuk.
3. Bár kényszerítı erıvel, minden kétséget kizáró módon nem bizonyítható, hogy az
Ábrahámnak és Jákóbnak megjelenı „férfi” maga az Örökkévaló képmása volt, de a szövegek
közeli olvasata ezt nagyon erıteljesen valószínősíti – szemben a szóbeli Tan értelmezésével,
bár nyomokban ott is megjelenik ennek a felfogásnak a lehetısége –, s az elızı két pont
alapján azt mondhatjuk, hogy ez az értelmezés egyáltalán nem idegen a – közeli olvasatban
megismert – Tóra szellemétıl, és szintén nem igényel semmilyen külsı, pogány inspirációt
vagy gondolatot.
4. Nyilvánvaló, hogy az Újszövetség Jézust, azaz a Messiást egyúttal Isten képmásának is
tekinti. A magam részérıl bizonyítottnak veszem, hogy ehhez a felfogáshoz – a fentiek
alapján – nem szükséges külsı, pogány hatást feltételeznünk, hanem ez magából a Tórából és
a Tanachból is kikutatható, ha nem is kényszerítı erıvel. Magyarán: ez a gondolat egy
minden ízében zsidó értelmezésként is felfogható, nem szükséges hozzá pogány inspiráció.
443 Uo. 44-50. versek.
444 Pl. Ez 4:1-3, 5:1-17, Jer 13:1-11, 19:1-13 stb.
445 Pl. Hos 1-3. fej., Ez 24:1-18 stb.