Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

186
Midın eldönthetetlen lesz elıtted valami az ítéletben, vér és vér között, jog és jog között, sérelem és
sérelem között, bármely pörös ügy kapuidban, akkor kelj föl és menj el a helyre, melyet kiválaszt az
Örökkévaló a te Istened. Menj oda a levita papokhoz és a bíróhoz, aki lesz abban az idıben, és kérdezd,
hogy tudtodra adják az ítélet igéjét. És te cselekedjél azon ige szerint, melyet tudtodra adnak a helyrıl,
melyet kiválaszt az Örökkévaló; vigyázz, hogy cselekedjél mind aszerint, amire téged tanítanak. Azon
tan szerint, melyre téged tanítanak és az ítélet szerint, melyet neked mondanak, cselekedjél; ne térj el az
igétıl, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra. Azon férfi pedig, aki gonosz szándékból azt teszi,
hogy nem hallgat a papra, aki ott áll, hogy szolgálja az Örökkévalót a te Istenedet, vagy a bíróra –
haljon meg ama férfi; így pusztítsd ki a rosszat Izraélbıl. Az egész nép pedig hallja és féljen, és ne
legyenek többé gonosz szándékúak. 584
Ha tehát Jézus egyfelıl elismeri ezen tórai mondatok örökérvényőségét, másfelıl viszont
romlottnak és korruptnak látja a bírákat és a Szanhedrin tagjait, a keletkezı erkölcsi probléma
lényege abban áll: milyen határig tartozunk engedelmességgel egy számunkra erkölcsileg
inkompetens emberekbıl álló törvényhozó, illetve bírói testületnek; illetve a fentebb idézett
tórai mondatok hatásköre milyen esetben szőnik meg, íródik felül más elvek nyomdokain a
bírák inkompetenciája miatt? Hiszen a Tóra nemcsak az egyszerő embereknek parancsolja
meg a bíráknak és a Szanhedrinnek való engedelmességet, hanem a bíráknak is
megparancsolja, hogy ne hajlítsák el az ítéletet, ne legyenek részrehajlóak tekintélyes ember
esetében sem, és ne legyenek megvesztegethetıek. Ha tehát a vezetık áthágják a rájuk
vonatkozó tórai parancsokat, mennyiben tehetı felelıssé a nép, ha ı pedig nem
engedelmeskedik annak a tórai parancsnak, amely arra kötelezi, hogy engedelmeskedjen
vezetıinek? Ez itt az alapvetı erkölcsi és vallásjogi, pontosabban az erkölcs és a vallásjog
kapcsolatát érintı kérdés.
A nemzet széles rétegei, a bírák és a Szanhedrin számos tagjának alkalmatlanságát és
korruptságát még a rabbinikus irodalom is jócskán szóvá teszi, még annak ellenére is, hogy
hagyománya bennük gyökerezik. Az 1. századi állapotokról ilyen nyilatkozatokat olvasunk:
Amikor a gyilkosok elszaporodtak, a tehén nyaka eltörésének a rítusát abbahagyták. Ez akkor volt,
amikor Eliézer ben Dínáj, akit Tehíná ben Perisának is hívnak, feltőnt. (…) Amikor a házasságtörık
elszaporodtak, a keserő víz itatásának rítusát abbahagyták, 585 és Rábbán Jóchánán ben Zákkáj volt az,
aki abbahagyatta, mert megmondatott: 586 „Nem büntetem meg leányaitokat, midın paráználkodnak,
sem menyeiteket, mikor házasságot törnek, mert ık maguk parázna nıkkel félre mennek, és a szentelt
nıkkel áldoznak…” 587
Eliézer ben Dínáj, a rablógyilkos, könnyen azonosítható, mert Flaviusnál is szerepel:
Claudius császár idejében (i. sz. 41-54) már „évek hosszú sora óta a hegységben
garázdálkodott”. 588 Flavius azt is megerısíti, hogy ebben az idıszakban „az ország megint
584 Dt 17:8-13.
585 Amivel a házasságtörés gyanújába került nıket próbára tették a Nu 5:11-31 törvénye által.
586 Hos 4:14.
587 bSzótá 47a (misna).
588 Flavius: A zsidók története, 20:6:1.