Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

53
a teológiát egyszerően a szentírási szövegek közeli olvasatában valósítom meg, azaz egyszerő
szövegelemzésre korlátozom, akkor ez a tevékenység tekinthetı tudománynak (persze nem
természettudományos értelemben), mert a szövegek „empirikusan” adottak, és kellı
mennyiségő szöveg önmagában való elemzése többé-kevésbé mindenki számára belátható
módon és eldönthetı eredményekkel történhet. Ez a fajta filológiai teológia tehát szerintem
tekinthetı – humán – tudománynak, és ekként is fogom használni. Ez azonban – mint az
imént láttuk – nem képes választ adni arra, hogy miért éppen ezeket a szövegeket használom.
Ez a filológiai, biblikus teológia paradigmájának olyan alapkérdése, amelyre ı maga nem tud
választ adni.
A fentiekben ezt az alapkérdést jártam körül, és úgy gondolom, hitbeli jellege miatt ez már
nem tárgyalható tudományosan – legfeljebb abban az értelemben, ahogyan Kierkegaard
tárgyalta (tökéletesen, de hogy tudományosan-e, az kétségbe vonható). Tárgyam
természetébıl mindez szükségszerően következik. Úgy gondolom, az a képtelenség, hogy úgy
mőveljünk teológiát, hogy közben kikapcsoljuk a természetfölötti lehetıségét, nem várható el
egyetlen teológustól sem. E tekintetben tehát Kierkegaardra hagyatkozom, és magam nem
kívánok ezzel a kérdéssel a továbbiakban foglalkozni. A természettudományos világnézet
alapján álló bibliakritika szemszögébıl nézve ez a kiindulópontom persze egész egyszerően
csak önkényesnek nevezhetı. 103 Erre filozófiailag a legigazabb válasznak ezt tartom: valóban
az, és éppen ez bizonyítja igazságát. Azért foglalkozom ezzel, mert ez érdekel: a Tanach és az
Újszövetség párbeszéde, amely egyúttal meghatározza a két szöveget két egységként hordozó
két közösség párbeszédét is.
Az egyenlıség kedvéért azonban hozzá kell tennünk: éppily önkényes a
természettudományos világnézeten alapuló bibliakritika kiindulópontja is, csak az egy másik
hiten alapul. Kuhn-nal szólva: nem ugyanabban a világban dolgozunk, 104 bár ugyanazzal a
tárggyal foglalkozunk: a Bibliával. (Mely így, egyetlen szóval megnevezve mégiscsak jelent
azért valamit a legradikálisabb bibliakritikusnak is. Tehát – valamiképp és valami folytán –
mégiscsak így létezik, még mindig.)
nem természettudomány. Az említett kérdésfeltevés mögött azonban ott rejtızik a teológia pozitív feladata: a
keresztény hitnek a saját területén belül és annak saját lényegébıl kiindulva megfogalmazni, mi az, amirıl
gondolkodnia kell, és hogyan kell errıl beszélnie. E feladatban ugyanakkor az a kérdés is benne foglaltatik, hogy
vajon a teológia tudomány lehet-e még, mert valószínőleg egyáltalán nem szabad tudománynak lennie.” (Uo. 77.
o., kiemelés tılem.)
103 „Az önkényesség mozzanata mindenképpen jelen van, és ez is jelentısen hat a tudomány fejlıdésére.” (Kuhn:
A tudományos forradalmak szerkezete, 19. o.)
104 „…joggal mondhatjuk, hogy a [tudományos] forradalom után egy másik világ hat rájuk, és erre a másik
világra reagálnak. (…) megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy a forradalom után a tudósok egy másik világban
dolgoznak.” (Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete, 119., 141. o.)