Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Az Ãjszövetség és a Tóra - Or-Zse
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
159<br />
Messiás tanítványainak és tevékenységüknek, mint kivételnek a vonatkozásában oldotta fel<br />
(és nem általánosan!), a papok szombati tevékenységének tórai parancsából a kál váchómer –<br />
tórai és rabbinikus – szabályának alkalmazásával levezetve döntését.<br />
E fejezet elsı részében lényegében már megvizsgáltuk a többi hasonló problémát is, hiszen<br />
az eskü, a válás, a naptár stb. kapcsán felmerülı kérdések során Jézus megoldásainak a<br />
rabbinikus állásponthoz való viszonya is tisztázódott – ezeket most nem veszem át újra<br />
részletesen. Elképzelhetı, hogy találhatunk ezeken kívül még más hasonló eseményeket is (pl.<br />
együtt evett az ámmé-hááreccel, a bőnösökkel, 519 beszélgetésbe elegyedett egy szamariai<br />
nıvel, és ivott az edényébıl 520<br />
stb.), de az általános elvet már a fentiek birtokában is<br />
bizonyítottnak vehetjük: Jézus nem rendelte alá magát mindenben az írástudók és a farizeusok<br />
által képviselt nézeteknek.<br />
2.3.1.1.1. A „kisebb” és „nagyobb” közti különbségtétellel kapcsolatos módszertani<br />
kifogások<br />
Jézus megfogalmazott általános jellegő észrevételeket is a farizeusok és írástudók általa<br />
elítélt háláchikus döntései mögött álló írásmagyarázati hibákat illetıen. Ezek lényegét, úgy<br />
tőnik, szinte mindig abban látta, hogy a kisebb parancsokat tartatják meg a nagyobbak kárára.<br />
<strong>Az</strong>az amikor egy szituációban két tórai parancsolat egymással szembe kerül, és felmerül a<br />
kérdés, melyiket tartsuk meg a másik megszegése árán, akkor el kell döntenünk, melyik az<br />
erısebb, fontosabb, lényegesebb, és az fogja felülírni a gyengébbet. Ha ebben rossz döntés<br />
születik, azaz helytelenül állapítjuk meg, hogy melyik parancs a nagyobb, és a kisebbel a<br />
nagyobbat érvénytelenítjük, akkor törvényszegést követünk el. Ezt rója fel Jézus a legtöbb,<br />
farizeusokkal folytatott vitájában, mind a konkrét eseteket, mind az általános problémát<br />
illetıen. Utóbbit szenvedélyes hangnemben így fogalmazza meg:<br />
Jaj nektek, vak vezetık, akik azt állítjátok: „Ha valaki a Templomra esküszik, az nem érvényes; de<br />
aki a Templom aranyára esküszik, az kötelezi magát!” Bolondok és vakok! Hát melyik nagyobb: az<br />
arany vagy a Templom, amely az aranyat megszenteli?! És azt is mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik,<br />
az nem érvényes; de aki az áldozati ajándékra, amely az oltáron van, az kötelezi magát!” Bolondok<br />
és vakok, melyik nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely az ajándékot megszenteli?! Aki tehát<br />
az oltárra esküszik, az az oltárra és minden rajta lévıre esküszik; aki a Templomra esküszik, az a<br />
Templomra és az abban lakóra esküszik; aki pedig az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra,<br />
aki azon ül!<br />
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a<br />
köménybıl, de elhagyjátok a Törvény nehezebb részét, az ítéletet, az irgalmasságot és a hitet, pedig ezeket<br />
kell gyakorolni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezetık, akik kiszőritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek!<br />
519 Mt 9:11-13, Mk 2:16-17, Lk 5:30-32, 15:2, 19:7 vö. bB’ráchót 43b.<br />
520 Jn 4:7-9. Ez a rabbinikus szabályozás értelmében tisztátalanságot okozott, mert a szamaritánus nık<br />
„szüntelenül menstruálóknak”, azaz súlyosan tisztátalanoknak minısültek, akikkel minden érintkezést kerültek.