Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

159
Messiás tanítványainak és tevékenységüknek, mint kivételnek a vonatkozásában oldotta fel
(és nem általánosan!), a papok szombati tevékenységének tórai parancsából a kál váchómer –
tórai és rabbinikus – szabályának alkalmazásával levezetve döntését.
E fejezet elsı részében lényegében már megvizsgáltuk a többi hasonló problémát is, hiszen
az eskü, a válás, a naptár stb. kapcsán felmerülı kérdések során Jézus megoldásainak a
rabbinikus állásponthoz való viszonya is tisztázódott – ezeket most nem veszem át újra
részletesen. Elképzelhetı, hogy találhatunk ezeken kívül még más hasonló eseményeket is (pl.
együtt evett az ámmé-hááreccel, a bőnösökkel, 519 beszélgetésbe elegyedett egy szamariai
nıvel, és ivott az edényébıl 520
stb.), de az általános elvet már a fentiek birtokában is
bizonyítottnak vehetjük: Jézus nem rendelte alá magát mindenben az írástudók és a farizeusok
által képviselt nézeteknek.
2.3.1.1.1. A „kisebb” és „nagyobb” közti különbségtétellel kapcsolatos módszertani
kifogások
Jézus megfogalmazott általános jellegő észrevételeket is a farizeusok és írástudók általa
elítélt háláchikus döntései mögött álló írásmagyarázati hibákat illetıen. Ezek lényegét, úgy
tőnik, szinte mindig abban látta, hogy a kisebb parancsokat tartatják meg a nagyobbak kárára.
Azaz amikor egy szituációban két tórai parancsolat egymással szembe kerül, és felmerül a
kérdés, melyiket tartsuk meg a másik megszegése árán, akkor el kell döntenünk, melyik az
erısebb, fontosabb, lényegesebb, és az fogja felülírni a gyengébbet. Ha ebben rossz döntés
születik, azaz helytelenül állapítjuk meg, hogy melyik parancs a nagyobb, és a kisebbel a
nagyobbat érvénytelenítjük, akkor törvényszegést követünk el. Ezt rója fel Jézus a legtöbb,
farizeusokkal folytatott vitájában, mind a konkrét eseteket, mind az általános problémát
illetıen. Utóbbit szenvedélyes hangnemben így fogalmazza meg:
Jaj nektek, vak vezetık, akik azt állítjátok: „Ha valaki a Templomra esküszik, az nem érvényes; de
aki a Templom aranyára esküszik, az kötelezi magát!” Bolondok és vakok! Hát melyik nagyobb: az
arany vagy a Templom, amely az aranyat megszenteli?! És azt is mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik,
az nem érvényes; de aki az áldozati ajándékra, amely az oltáron van, az kötelezi magát!” Bolondok
és vakok, melyik nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely az ajándékot megszenteli?! Aki tehát
az oltárra esküszik, az az oltárra és minden rajta lévıre esküszik; aki a Templomra esküszik, az a
Templomra és az abban lakóra esküszik; aki pedig az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra,
aki azon ül!
Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megadjátok a tizedet a mentából, a kaporból és a
köménybıl, de elhagyjátok a Törvény nehezebb részét, az ítéletet, az irgalmasságot és a hitet, pedig ezeket
kell gyakorolni, és amazokat sem elhagyni. Vak vezetık, akik kiszőritek a szúnyogot, a tevét meg lenyelitek!
519 Mt 9:11-13, Mk 2:16-17, Lk 5:30-32, 15:2, 19:7 vö. bB’ráchót 43b.
520 Jn 4:7-9. Ez a rabbinikus szabályozás értelmében tisztátalanságot okozott, mert a szamaritánus nık
„szüntelenül menstruálóknak”, azaz súlyosan tisztátalanoknak minısültek, akikkel minden érintkezést kerültek.