Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

87
A Maleachi-szövegrész egyik olvasata szerint a 15. vers így is fordítható: 238 „Hát nem
egyet alkotott? [v’ló echád ászá] (…) És miért egyet? [úmá háechád] Isten[tıl való] magvat
keres…” Közvetlenül ez után mondja ki, hogy győlöli a válást. Maga a prófétai szöveg is
hivatkozik tehát arra, hogy Isten eggyé teremtette a férfit és a nıt („egy testté lesznek”).
A bGíttín traktátus záró sorai is ezt a prófétai részletet értelmezik: „»Mert győlöl
elbocsátani [kí száné sállách].« Rabbi J’húda azt mondta: [Ez azt jelenti, hogy] ha győlölöd,
bocsásd el. Rabbi Jóchánán azt mondta: [Azt jelenti:] aki elbocsátja a feleségét, az a
győlöletes. (…) Rabbi Eleázár azt mondta: Ha egy ember elbocsátja az elsı feleségét, 239 még
az oltár is sír, amint mondja: »És másodszor ezt teszitek: borítjátok könnyel az Örökkévaló
oltárát, sírással és jajgatással, úgy hogy nem fordulhat többé az áldozathoz, hogy
kedvességgel fogadná kezetekbıl. És azt mondjátok: miért? Azért, hogy az Örökkévaló tanú
volt közted és ifjúkori feleséged közt, aki ellen te hőtlenkedtél, holott a társnıd és szövetséges
feleséged.«” 240
A B’résít Rábbá 18:5 a „ragaszkodik feleségéhez” tórai mondatából vezeti le, hogy a
noachitáknál (nem-zsidóknál) nincsen törvényes (válólevéllel történı) válás, és hasonlóképp
ezt a Maleáchi-részt kapcsolja ide, lesújtó szavakkal parafrazeálva azt: „Kiraboltad,
elnyomtad, megfosztottad a szépségétıl, aztán elutasítod.” A „másodszor teszitek ezt”
fordulatot pedig úgy értelmezi, hogy a Sittimben történt bőnt 241 ismétlik meg ezzel Izraelben.
Mint említettem, Jézus korában a válást illetıen súlyos vita zajlott még a farizeusok két
irányzata, Sámmáj és Hillél „háza” között is. Míg az elıbbiek a vonatkozó tórai mondatot
ugyanabban az irányban értelmezték, mint Jézus, és a válást csak a nı hőtlensége esetében
engedélyezték, addig a hilléliták más, kisebb okok miatt is. 242 A Jézus által felvetett probléma,
és annak ilyen jellegő értelmezése tehát nem ismeretlen a zsidó elmélkedésekben, jóllehet
annak radikális „messianisztikus” megoldásával csak az Újszövetségben találkozunk.
Visszatérek most a tórai parancsok kiüresedésének kérdésére. Mint fentebb említettem,
maga a Tanach is elbeszél ilyen eseteket. Az alábbiakban röviden áttekintek néhányat, hogy a
mögöttük fellelhetı elvet tisztázzam, s ezek alapján érthetıvé váljon az az állításom, miszerint
Jézus a Törvényt nem tette érvénytelenné az ilyen típusú rendelkezéseivel sem.
238 Így adja vissza sok másik mellett a Mandel-féle Tanach-fordítás is.
239 Az elsı feleségre korlátozzák ezt a szigorú felfogást, a másodikra már nem. (De ha az elsı feleséget ennyire
ellenjavallt elküldeni, honnan lesz második?)
240 bGíttín 90b. Ld. errıl még: Abrahams: Studies in Pharisaism and the Gospels, I. köt., 66kk o.
241 Nu 25:1, a Báál-P’ór imádásával egybekötött paráználkodás esete.
242 mGíttín 9:10 (bGíttín 90a).