Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

185
„Ne légy a sokaság mellett a rosszra, és ne vallj pörös ügyben, hajolván a sokaság felé joghajlításra
[v’ló tááne ál riv lintót ácháré rábbím l’cháttót = és ne felelj törvényi vitában, hogy hajolj sokak után,
hogy elhajlíts].” 579
Az a feltételezés is megkérdıjelezhetı, amely szintén megfogalmazódik a rabbinikus
gondolkodásban, miszerint a többség, illetve az egész nép nem tévedhet: 580 hiszen a Tóra
külön elıírásokat ad arra az esetre, „ha Izrael egész községe téved [v’ím kol ádát Jiszráél
jisgú]”, 581 és emiatt bőnt követ el anélkül, hogy tudná.
Történeti szempontból tehát joggal vethetı fel, hogy a többségi elv, éppúgy, mint a logikai
bizonyítások dominanciája a háláchában, valamint az Isten antropomorf tulajdonságaitól való
„félelem” a hellenisztikus kultúra és filozófia hatása. Hitéleti-teológiai szempontból pedig ez
a nemzet ısi, profetikus-karizmatikus-spirituális vezetésének elvesztéseként értelmezhetı –
legalábbis Jézus és a zsidókeresztények, úgy tőnik, ebben az irányban értelmezték.
2.3.2. Jézus viszonya a Szanhedrinhez
Mivel a fentiekben ezt a kérdést már többször is érintettük, már csak néhány részletét kell
itt tárgyalnom, valamint összefoglalnom az egész problémát. A könnyebb áttekinthetıség
kedvéért ismét idézem a korábban már citált legalapvetıbb helyeket, elıször is Jézus
álláspontját:
Ekkor Jézus így szólt a tömeghez és a tanítványaihoz:
– Az írástudók és a farizeusok beültek Mózes székébe. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek
meg és tartsátok be, de cselekedeteiket ne kövessétek: mert ık mondják ugyan, de nem teszik meg. 582
Jézus tehát elismeri a – túlnyomórészt farizeusokkal betöltött – helyi bíróságok és a
Szanhedrin jogát az ítélkezésre és a háláchá meghatározására (bár utóbbira – mint láttuk –
lehet, hogy a farizeus szóbeli hagyomány által megengedettnél csak jóval korlátozottabb
mértékben), és tanítványait felszólítja a nekik való engedelmességre; ugyanakkor a bírákat és
a Szanhedrint romlottsággal és képmutatással vádolja. Ezzel Jézus teljesíti az írott Tórában
szereplı követelményt, amely a bírák és a Szanhedrin jogát biztosítja a bíráskodásra és a
szabályozásra:
Bírákat és tisztviselıket tégy magadnak mind a kapuidban, melyeket az Örökkévaló a te Istened ad
neked, törzseid szerint, hogy ítéljék a népet igaz ítélettel. Ne hajlítsd el az ítéletet, ne ismerj tekintélyt s
ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemeit és elferdíti az igazak
szavait. Igazságot, igazságot kövess, azért hogy élj és elfoglald az országot, melyet az Örökkévaló a te
Istened ad neked. 583
579 Ex 23:2.
580 bB’ráchót 45a, Peszachim 66a.
581 Lv 4:13.
582 Mt 23:1-2.
583 Dt 16:18-20.