Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

245
amellyel a hallott üzenetet elfogadták. Ezek után nincs szükség a „teljes prozelitává” válásra.
Ráadásul a Törvény igáját a zsidóság eddigi generációi sem tudták olyan pontossággal
megtartani, amely önmagában elegendı lett volna megmenekülésükhöz: ehhez mindig Isten
irgalmára volt szükség. Így zsidók és nem-zsidók voltaképpen azonos platformra kerülnek a
megmenekülés (üdvözülés) tekintetében: mindannyian csak Isten irgalmában bízhatnak. Ezzel
Péter egyúttal megalapozza a „kegyelembıl, hit által való megigazulás” páli tanítását is, és
annak lényegét teljesen pontosan megfogalmazza (ez a tanítás tehát valójában nem Pál, hanem
a zsidókeresztény vezetı, Péter nevéhez főzıdik); amely ugyanakkor egyáltalán nem jelenti
azt, hogy a zsidó hívık elfordulhatnak a Törvény megtartásától.
3. Pál és Barnabás csodákra és jelekre hivatkoznak hozzászólásukban, amellyel Isten
igazolta nem-zsidók közötti tevékenységüket.
4. A törvényhőségérıl közismert Jakab – „az Igaz”, Jézus testvére – egy prófétai szöveggel
támasztja alá a nem-zsidók megtérésének lehetıségét, majd megfogalmazza ajánlását a
háláchikus döntésre: a nem-zsidó keresztények tartsák távol magukat minden
bálványimádással kapcsolatos, és ezért tisztátalanná vált dologtól, 823 a szexuális bőnöktıl,
valamint a dögtıl és a vértıl. Ez a javaslat egyhangú elfogadásra talál a Tizenkettı, a vének
és a gyülekezet elıtt, s így törvényerıre emelkedik. Ezzel egyidejőleg a „teljes
prozelitizmust” követelı álláspontot elítélik.
Ezt jóval késıbb még egyszer megerısítik, mint ezt korábban láttuk, egyúttal azt is explicite
kijelentve, hogy a zsidókeresztényekre ez nem vonatkozik, azaz rájuk nézve továbbra is a
Törvény útmutatásai az irányadóak. 824
Az alábbi idézet pedig azt bizonyítja, hogy Pál a nem-zsidók közötti igehirdetése során ezt
a fenti útmutatást követte, levelei tehát ezzel összhangban értelmezendıek:
Miközben [Pál és Timotheosz] végigjárták a városokat, meghagyták nekik, hogy ırizzék meg a
jeruzsálemi apostolok és presbiterek által hozott rendeleteket. 825
Ezek után rátérek a fenti határozatok részletesebb elemzésére. Szembetőnı, hogy a
paráznaság [porneia] említésén kívül étkezési, illetve rituális tisztátalanságra vonatkozó két
parancsot említenek: a vér és a fojtott állat megevésének, illetve a bálványimádással
kapcsolatos tisztátalanságnak a kerülését. A határozat nem tartalmaz további erkölcsi jellegő
parancsokat. Vajon ez azt jelentené, hogy a nem-zsidó keresztények lophatnak, csalhatnak,
hazudhatnak, ölhetnek, káromkodhatnak? Aligha. Vagyis arról van szó, hogy az emberekkel
és Istennel való jó kapcsolatra vonatkozó erkölcsi parancsok megtartását evidensnek
823 Ez a fenti szöveg szerint nemcsak ételekre vonatkozik, hanem minden bálványimádással kapcsolatos dologra!
824 Csel 21:17-25.
825 Csel 16:4.