Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

244
tanúságot, ugyanúgy megadva nekik a Szent Szellemet, ahogyan nekünk is, és semmi különbséget nem
tett köztünk és köztük, hit által tisztítva meg a szívüket. Akkor most miért teszitek próbára az Istent
azzal, hogy olyan igát raktok a tanítványok nyakára, amit sem apáink, sem mi nem voltunk képesek
hordozni?! Épp ellenkezıleg, hisszük, hogy az Úr Jézus kegyelmébıl menekülünk meg, ugyanúgy,
ahogyan azok.
Az egész sokaság elcsendesedett és meghallgatták Barnabás és Pál beszámolóját, hogy milyen nagy
jeleket és csodákat tett Isten általuk a nem-zsidók között. Amikor elhallgattak, Jakab emelkedett
szólásra:
– Férfiak, testvéreim, hallgassatok meg! Simeon elmondta, miként avatkozott be elıször Isten, hogy
a nem-zsidók közül népet szerezzen az İ Nevének. Ezzel egybecsengenek a próféták szavai, amint meg
van írva: „Ezek után visszatérek”, és „újjáépítem Dávid összedılt sátorát, és annak omladékait is újra
felépítem, és helyreállítom, hogy az emberek 819 fennmaradó része megkeresse az Urat, és mindazok a
nemzetek, akik fölött nevem kimondatik, mondja az Úr, aki ezeket cselekszi”, és öröktıl fogva tudja.
Ennélfogva én úgy ítélem: ne okozzunk nehézséget azoknak, akik a nemzetekbıl térnek meg Istenhez,
hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok okozta tisztátalanságtól, 820 a paráznaságtól,
a fojtott [állatoktól] és a vértıl. Hiszen régi nemzedékek óta ott vannak a városokban Mózes hirdetıi,
akik a zsinagógákban minden szombaton felolvasnak belıle.
Ekkor az apostolok és a presbiterek az egész gyülekezettel együtt (…) saját kezőleg megírták [a
következı levelet]:
„Az apostol- és presbiter-testvérek üdvözletüket küldik a nem-zsidó antiokhiai, szíriai és kilikiai
testvéreknek. Mivel értesültünk róla, hogy közülünk egyesek megzavartak benneteket és [olyan]
beszédekkel kavarták fel lelketeket, amelyeket nem mi írtunk elı nekik, egyhangúlag úgy határoztunk,
hogy választott férfiakat küldünk hozzátok szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal: [olyan] emberekkel,
akik letették életüket a mi Urunk Jézus, a Messiás nevéért. Elküldtük tehát Júdát és Szilászt, akik
szóban is elmondják ugyanezeket. Mert a Szent Szellem és mi is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok
több terhet azon felül, ami szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, 821 a
vértıl, a fojtott [állatoktól] és a paráznaságtól. Ha ezektıl ırizkedtek, helyesen fogtok cselekedni. Jó
egészséget!” 822
Röviden összefoglalom e szövegrész alapján, ami témám szempontjából a leginkább
figyelemre méltó:
1. A zsidókeresztények egy – fıként farizeus hátterő – része azon az állásponton volt, hogy
a nem-zsidó Jézus-hívıktıl meg kell követelni a „teljes prozelitává” válást. Ez nagy vitához
vezetett az ellenkezı állásponton levıkkel – köztük Pállal –, ezért a jeruzsálemi
zsidókeresztény apostolok és gyülekezet elé vitték döntésre a dolgot.
2. A vitában Péter hozzászólása – melyet korábban már elemeztem (ld. 3.1.2.1.4. alfejezet)
– döntı jelentıségő volt. Ebben Péter emlékeztet arra, hogy a Cornelius házában történt elsı
és paradigmatikus esetben a Szent Szellem anélkül szállt le a nem-zsidókra, hogy azok
elızetesen betértek volna „teljes prozelitaként”. Márpedig nyilvánvaló, hogy ha a –
S’chínával is azonosítható – Szent Szellem leszáll valakire, azt erkölcsileg és rituálisan
tisztának kell tekinteni. Eszerint ez a megtisztulás bekövetkezett a nem-zsidók hite által,
819 A maszoretikus héber szövegben (Ám 9:12) ember [ádám] helyett Edóm szerepel (a teljes, vávos alak). Az
idézet a Szeptuagintát követi. Az ádám–edóm felcserélés a rabbinikus irodalomban fordított irányban is
elıfordul az ál tikr’ú szabály alkalmazásával (ld. pl. B’résít Rábbá 34:13).
820 Az aliszgéma (rituális tisztátalanság), igei alakban (aliszgeó) háromszor fordul elı a Szeptuagintában: Dán
1:8; Mal 1:7; 1:12.
821 Nem csak bálványáldozati hús vagy más étel elfogyasztásáról van szó, hiszen a templomokban rituálisan
levágott állatok részeit sok mindenre felhasználták: bırükbıl ruhát varrtak, csontjaikból enyvet fıztek stb.
822 Csel 15:1-29.