Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

96
2.2.2.3. A tisztátalan ételek engedélyezésének kérdése
Ez a vita, és a végén megfogalmazott jézusi álláspont annak kapcsán fogalmazódott meg,
hogy Jézus néhány tanítványa mellızte a rituális kézmosást az étkezés elıtt (a
szövegrészeknek csak az erre vonatkozó részeit idézem):
Ekkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálembıl,
és ezt mondták:
– Miért hágják át tanítványaid a vének hagyományát?
Nem mosnak kezet, mielıtt kenyeret esznek!
– Ti meg miért hágjátok át Isten parancsát a saját hagyományotokkal?
– kérdezte tılük Jézus…
(…)
…– érvénytelenné tettétek hagyományotokkal az Isten
Igéjét! Képmutatók, jól prófétált rólatok Ézsaiás,
amikor így szólt: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de
távol tartja tılem a szívét; pedig hiába félnek engem,
ha tanításaik, melyeket tanítanak, emberi parancsok!”
(…)
Majd magához hívta a tömeget, és ezt mondta nekik:
– Halljátok és értsétek meg: nem az teszi
hétköznapivá [profánná, világivá] az embert, ami bemegy
a száján, hanem ami kijön a száján, az teszi
hétköznapivá [profánná, világivá] az embert!
(…)
–Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot! – mondta
Péter.
– Ti is értetlenek vagytok még mindig? – felelte
Jézus. – Nem fogjátok föl, hogy mindaz, ami bemegy a
szájon, a gyomorba kerül, és az árnyékszékbe ürül?
Ami azonban kijön a szájon, az a szívbıl származik, és
az hétköznapivá [profánná, világivá] teszi az embert.
Mert a szívbıl származnak a gonosz tervek, a gyilkosságok,
a házasságtörések, a paráznaságok, a lopások, a
hamis tanúskodások, a káromlások. Ezek azok, amik
hétköznapivá [profánná, világivá] teszik az embert –
nem a mosatlan kézzel való evés teszi hétköznapivá
[profánná, világivá] az embert. 275
Köréje győltek a farizeusok és néhányan az
írástudók közül, akik Jeruzsálembıl jöttek, és
észrevették, hogy Jézus némelyik tanítványa
hétköznapi [profán, világi], vagyis mosdatlan kézzel
eszik. A farizeusok ugyanis, és a júdeaiak
mindannyian, nem esznek anélkül, hogy meg ne
mosnák a kezüket, ragaszkodva a vének hagyományaihoz;
és a piacról hazahozott dolgokat sem eszik
meg, amíg meg nem mosták. Sok minden mást is
hagyományként ıriznek: ilyen a poharak, korsók,
rézedények és a fekhelyek megmosása. Megkérdezték
tehát tıle a farizeusok és az írástudók:
– Miért nem élnek a te tanítványaid a vének
hagyományaihoz híven, és miért eszik a kenyeret
hétköznapi [profán, világi] kézzel?
İ pedig így válaszolt nekik:
– Helyesen prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók,
amint meg van írva: „Ez a nép ajkával tisztel engem, de
távol tartja tılem a szívét; pedig hiába félnek engem,
ha tanításaik, melyeket tanítanak, emberi parancsok!”
Isten parancsát elhagyjátok, és emberi
hagyományokhoz ragaszkodtok. Szépen semmibe
veszitek Isten parancsát – folytatta –, hogy helyette a
saját hagyományaitokat tartsátok meg! (…) Így tehát
érvénytelenné teszitek Isten Igéjét hagyományotokkal,
amelyet továbbadtok; de sok más ehhez hasonlót is
tesztek!
Ekkor ismét magához hívta a tömeget, és ezt mondta
nekik:
– Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg!
Nincs semmi, ami kívülrıl bejutva hétköznapivá
[profánná, világivá] tehetné az embert, hanem ami
kijön az emberbıl, az teszi hétköznapivá [profánná,
világivá]. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
Majd, amikor a tömeg elıl bement egy házba,
tanítványai megkérdezték tıle a példázat értelmét. İ
így szólt hozzájuk:
– Ti is ennyire értetlenek vagytok? Nem fogjátok
fel, hogy semmi, ami kívülrıl jut az emberbe, nem
tudja hétköznapivá [profánná, világivá] tenni, mert
nem a szívébe megy bele, hanem a gyomrába, s onnan
az árnyékszékbe kerül?
Ezzel tisztának nyilvánított minden ételt. De
hozzátette:
– Ami kijön az emberbıl, az teszi hétköznapivá
[profánná, világivá]! Mert belülrıl, az ember szívébıl
származnak a gonosz tervek, a paráznaságok, a
lopások, a gyilkosságok, a házasságtörések, a
telhetetlenségek, a gonoszságok, a csalás, a
275 Mt 15:1-20.