Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

142
egyszer bíráknak, kétszer angyaloknak fordítja, az antropomorfizmusnak vagy a
politeizmusnak még a látszatát is kerülve. Rási Tanach kommentárja követi ebben a
Targumot. Az elóhím szavakat e versekben az elsı kivételével bíráknak olvassa a Talmud
is, 461
viszont Rés Lákis (3. sz.), sıt az egyik tánná (2. sz., vagy korábban) szó szerint
isteneknek (isteni lényeknek) értelmezi, és szerintük Izrael azon fiaira vonatkozik, akik
hallották Istent szólni a Szinájról, s akik ezért örökké éltek volna, ha nem vétkeztek volna
késıbb az aranyborjúval, s így a késıbbi nemzedékek ebben az esetben meg sem születtek
volna. 462 Ez az értelmezés – melyet a Talmud elfogadni látszik, mert erıs érvekkel támogat –
meglepıen közeli rokonságot mutat Jézuséval, aki szintén azt mondja, hogy az Írás azokat
nevezi isteneknek, akik Isten szavát hallották, 463 majd ebbıl igazolja, hogy amikor Isten
fiának tekinti magát – azaz hallgatólagosan elfogadja, hogy ebbıl következıen isteni
természettel bír –, akkor ezzel nem követ el istenkáromlást. Még a szóbeli Tanban is találunk
tehát olyan elemet, amely ebben az összefüggésben (!) az elóhím szót isteneknek, isteni
lényeknek értelmezi, így Jézus érvelése ismét nem tekinthetı „rendszeridegennek” a zsidó
hagyománytól, még kevésbé a Tanach eredeti szövegétıl. 464
Az Evangéliumok ezeken a helyeken kívül explicit vagy implicit módon Istennek vagy „az
Úr”-nak állítják még Jézust számos helyen, de ezekkel külön nem foglalkozom, mert
tartalmilag nem adnak hozzá az eddigiekhez. 465 Áttérve a levelekre:
És bevallottan nagy a jámborság titka: Isten láthatóvá vált hús-vér testben, igaznak bizonyult
szellemben [szellem által], angyalok látták meg, nemzetekben hirdettetett, hittek benne a világon,
dicsıségbe emeltetett fel. 466
Elıször is jegyezzük meg, hogy ebben a mondatban a modern szövegkiadások lábjegyzetbe
rekesztik ki az Isten szót, és az ı/aki névmással helyettesítik, mivel a korábbi kéziratokban ez
szerepel. Ugyanakkor a Textus Receptus, a Bizánci Szöveg, az ortodox (görögkeleti)
katolikus egyház által használt hivatalos szöveg, valamint a Vulgata egy – de csak egy –
461 Pl. bSzanhedrin 6b, 7a. Egyes értelmezık ebben az értelemben magyarázzák a Tórában ezeken a helyeken is:
Ex 21:6, 22:7,8, de ez nem szükségszerő értelmezés (Istennek is nehézség nélkül lehet értelmezni).
462 bÁvodá Zárá 5a.
463 Ugyanezt a gondolatot megfogalmazza az Újszövetség a 2Pt 1:3-4-ben is: Isten szava és ígéretei által a hívık
„isteni természetben részesültek [genészthe theiasz koinónoi phüszeósz]”.
464 A tárgyalt zsoltárvers alapján állítja egyébként a rabbinikus irodalom, hogy a S’chíná jelen van az imádkozó
gyülekezetben (B’résít Rábbá 48:7, B’midbár Rábbá 11:2, D’várím Rábbá 7:2, Sír Hássírim Rábbá 2:24,
bB’ráchót 6a, mAvót 3:6). Ez szoros hasonlóságot mutat Jézus önmagára vonatkozó szavaival (Mt 18:20),
465 Explicit módon Istennek és/vagy „az Úr”-nak a következı helyeken állítja az Újszövetség Jézust: Mt 28:6,
Mk 16:19-20, Lk 7:13,31, 10:1, 11:39, 12:42, 13:15, 17:6, 18:6, 22:31, 22:61, 24:34, Jn 4:1, 6:23, 13:14, 20:28,
21:7, 21:12. Az Apostolok Cselekedeteiben pedig: 9:5-6,10-11,15,17, 20:28 (egyes szövegváltozatokban).
Implicit módon pl.: Mt 1:23, 9:6, Jn 8:58 stb. stb. Még részletesebben ld. Conner: The Foundations of Christian
Doctrine, 167-171.o.
466 1Tim 3:16, kiemelés tılem.