Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

91
felülírását a megváltozott életkörülmények között vagy az isteni terv továbbgördülése miatt.
Úgy vélem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a posztbiblikus judaizmus háláchikus
döntvény-rendszerének is ez a lehetıség az általános elvi alapja (függetlenül attól, hogy az
egyes döntések végül is helyesen vannak-e meghozva), és ez teszi lehetıvé a rabbinikus
irodalomban található Tóra-értelmezést, a parancsok életszerő alkalmazására való törekvést.
Éppenséggel a karaitizmus merev ragaszkodása az írott Tóra betőjéhez ellentétes a Tanach
által adott „kibontakozó, de változatlan Tóra” koncepciójával.
Természetesen világosan kell látnunk azt is, hogy a Tóra ilyen „önmagával összhangban
lévı önmeghaladása” a Tanachban mindenkor prófétai személyekhez kötıdik. Józsua, Dávid,
Élijáhú, Jechezkél és a többiek valamennyien próféták, fölkent királyok, esetenként papok,
akik Isten Szelleme által tevékenykedtek és „fejlesztették” a Törvényt. Rendkívül fontos
kérdés, hogy kik tehetik ezt meg a Tanach alapján, és milyen feltételek mellett, hogyan? Ezzel
a 2.3.1.3.3.1. A háláchának mint emberi parancsok követésének problémája címő fejezetben
fogok foglalkozni.
Mindenesetre két dolgot kívánok itt szilárdan rögzíteni: 1. a Tóra iméntiekben kifejtett „élı
Törvény”-felfogását alapvetınek tekintem a dolgozatom témájának megértése szempontjából,
ezért erre a részre gyakorta fogok hivatkozni; 2. azt állítom, hogy Jézusnak a válással
kapcsolatos módosító-szigorító rendelkezése nem érvénytelenítette, és nem tagadta meg az
írott Tóra parancsát, hanem a Tanachból látható, abból levezethetı felfogásnak megfelelıen, a
saját messiási identitástudatából fakadóan, a Tóra szellemével összhangban üresítette ki azt,
hogy a kezdeti, bőntelen állapotot helyreállítsa, és a válás Isten által győlölve tolerált
gyakorlatát az Örökkévaló tökéletes kívánságának megfelelıen korlátozza tanítványaira nézve
már most, a messiási korszakban pedig mindenkire nézve.
2.2.2.2.2. Az eskü tilalma
A fentiek után nem lesz nehéz az eskü jézusi eltiltását sem értelmeznünk:
Azt is hallottátok, hogy megmondatott azoknak, akik régen éltek: „Ne tégy hamis esküt!”, hanem
„add meg az Úrnak, amire esküdtél!” Én azonban azt mondom nektek: egyáltalán ne esküdjetek, se az
égre, mert az Isten trónja, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király
városa; sıt, a saját fejedre se esküdj, mert arra sem vagy képes, hogy egyetlen hajszáladat fehérré
vagy feketévé tedd. Hanem a beszédetek legyen: az igen igen, a nem nem; és ami ezen túlmegy, a gonosztól
van. 255
A Tanachból vett idézetek pontos eredetét (szó szerint ebben a formájukban ott nem
találhatóak), valamint az eskük fajtáival foglalkozó talmudi helyeket itt nem szükséges
255 Mt 5:33-37.