Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

282
mindig diaszpórában élne – akár az államot elutasító ultraortodoxiát, akár a szekularizált
polgárokat nézzük? Hiszen az ultraortodoxia rabbinikus judaizmusa is a diaszpóra terméke,
amely nem tud mit kezdeni az állam létével, mert nem arra „készült” – a nem-vallásos zsidók
pedig továbbra is szekuláris, nyugati típusú, demokratikus államot akarnak, amely
megszőnne, ha a Tóra teokratikus államigazgatási parancsai érvénybe lépnének. A klasszikus
baloldali, szekuláris cionizmus ezért ragaszkodik kezdettıl fogva ahhoz az eszméjéhez, amely
szerint a zsidó nép ugyanolyan nép, mint a többi, ugyanolyan országban. Az államot éppen e
gondolat miatt elutasító ortodoxia a Szentföldön is diaszpórában él; az pedig nem teljesen
tisztázott, hogy a vallásos cionisták esetleges hatalomra kerülésükkor végül teljesen meg
kívánnák-e szüntetni a szekuláris államot, és bevezetni mondjuk a házasságtörés halállal való
állami büntetését, azaz a Tórát a maga teljes valóságában, még ha a szóbeli Tan némileg
enyhíti is annak egyes bető szerint vett eljárásait? 1001 Az elıbb azt kérdeztem: akarja-e ezt
valóban Izrael? De még mélyebben vetıdik fel a kérdés, ha így tesszük fel: akarja-e ezt Isten?
Vagy pedig nincs más lehetıség, mint egy Jirmeja-féle „új szövetség”: a Tóra mint autonóm
módon megélt erkölcs? De ebben az esetben nem érvénytelenítenénk-e a Tórát?
Ezzel a rövid kitérıvel csak azt a rendkívül mély – talán a történelem vagy az üdvtörténet
jelenleg legmélyebb – morálteológiai és eszkhatológiai problémáját szerettem volna
exponálni, anélkül, hogy bármiféle megoldásra kísérletet tennék, ami nézetem szerint ugyanaz
a probléma, mint Pál „új szövetség” értelmezésének alapkérdése, csak egy teljesen más
szemszögbıl.
Véleményem szerint tehát Pál tanításának – túl azon, hogy a Messiás eljövetelével
aktuálisnak látta a Jirmeja által megjövendölt új szövetség érvénybe lépését – történelmileg az
is alapot adott, hogy tudatában lévén a közeli Churbánnak és szétszóratásnak, igyekezett
felkészíteni népét a Tóra autonóm erkölcsként való megélésére, a teokratikus állam és a
Szentély hiányára, a rituális és államigazgatási parancsok megtarthatatlanságának idıszakára,
amikor a zsidókeresztények, hasonlóan a pogánykeresztényekhez, csak „szellemi
áldozatokkal” tudnak majd áldozni, és fıként egyénileg, belülrıl vezérelten kell megélniük a
Tóra parancsait.
1001 Gondolok itt olyasmire, mint például, hogy a „szemet szemért, fogat fogért” elvét, melynek teljesítését a
szadduceusok szó szerint követelték meg, a farizeus rabbik pénzbüntetésre változtatták emberiességi okokból,
jóllehet ennek lehetıségére az Írásban nincs explicit bizonyíték.