Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

236
3.2.2.1. A Szanhedrin tekintélye a Churbán elıtt és után
A Szanhedrin tekintélye többek között abból is fakadt, hogy a Szentélyben ülésezett. A
hatalmát szabályozó törvény így fogalmazott: „…menj el a helyre, melyet kiválaszt az
Örökkévaló a te Istened. Menj oda a levita papokhoz és a bíróhoz, aki lesz abban az idıben,
és kérdezd, hogy tudtodra adják az ítélet igéjét. És te cselekedjél azon ige szerint, melyet
tudtodra adnak a helyrıl, melyet kiválaszt az Örökkévaló…” 805 A Szifré ezt a verset így
kommentálja:
A jeruzsálemi törvényszék egy döntése [semmibevétele] miatt halálos bőnt követ el az ember, de
nem követ el halálos bőnt a javnéi törvényszék egy döntése [semmibevétele] miatt. A Tóra szavai
[semmibevétele] miatt halálos bőnt követ el az ember, de az írástudók szavai [semmibevétele] miatt
nem követ el halálos bőnt az ember. 806
A Szanhedrin szinte abszolút vallási tekintélye tehát jelentısen csorbult a Churbán után, és
a Dt 17:8-13-ban megfogalmazott tórai felhatalmazását szigorúan véve elvesztette, mivel az
abban szereplı kritériumoknak nem volt képes megfelelni, ugyanis nem azon a helyen
ülésezett, amelyet az Örökkévaló kiválasztott. 807
Természetesen a nép egységének a
diaszpórában való megırzése feladatát igyekezett továbbra is teljesíteni, és ez mindenképpen
a nemzetként való túlélés talán egyetlen lehetséges útja volt, de hatalmának tórai értelemben
vett csökkenése akkor is vitathatatlan, hiszen elvileg bárki megfogalmazhatta vele és
döntéseivel szemben ezt az ellenérvet.
Számunkra ez most csak annyiban lényeges, hogy a Szentély pusztulása után a
zsidókeresztények számára a Szanhedrin tekintélye még az eddig tárgyalt mértékhez képest is
tovább csorbulhatott, és ebbıl fakadóan Jézus erre vonatkozó útmutatása is hasonlóképpen.
Akár az is elképzelhetı, hogy egyáltalán nem – vagy csak a társadalmi béke megırzése
érdekében, és nem isteni okból – rendelték magukat alá annak. De errıl az Újszövetség már
nem beszél (hiszen csak János írásai és talán a Júdás levél keletkezését datálja a korai
hagyomány a Churbán utánra).
Itt érdemes viszont röviden fölvetnünk a Tanach kánonjának és szövegének kérdését, mivel
a kánont a már diaszpórában lévı Szanhedrin rögzítette véglegesen, nem beszélve a
805 Dt 17:8-10.
806 Szifré Dt 17:10 §154 (105a), idézi Strack-Billerbeck: Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und
Midrasch, I. köt., 910. o.
807 Itt jegyezhetjük meg, mivel azóta is fel-felvetıdik a Szanhedrin helyreállításának gondolata, hogy a
jeruzsálemi Szanhedrinnel azonos tekintélyő nagytanács csak akkor lenne felállítható, ha lenne Szentély, és az
abban ülésezhetne. (Mivel a zsidóság egyes köreiben újra meg újra, ha csak sporadikusan és szők körben is, de
felvetıdik Jézus törvényi rehabilitálásának ötlete is, erre nézve azt kell mondanunk, hogy azt csak egy, az akkori
jeruzsálemi Szanhedrinnel azonos tekintélyő és létszámú Szanhedrin tudná megtenni, mivel a zsidó
jogalkotásnak alapelve, hogy egy bíróság döntését csak egy azonos tekintélyő és létszámú bíróság
érvénytelenítheti. Ehhez tehát elıbb fel kellene épülnie a Szentélynek.)