Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

155
magatartása, az istengyilkosság vádja 511 stb. pedig még a fenti törvényi aggályoknál is jobban
megerısítette ezt a falat mindkét oldalról.
A „két nép” e szétválasztottsága az Újszövetség eszkatológiája szerint üdvtörténeti
szükségszerőség is, 512 ezért azt annak Istentıl rendelt ideje elıtt senki sem fogja tudni
megszüntetni (bár ez az idı bármikor elérkezhet); a klasszikus posztbiblikus judaizmus
értelmezése szerint pedig egyszerően csak a pogány népek Istennel kapcsolatos tévelygésérıl
van szó. 513
Körülbelül eddig juthatunk tehát most. Ezzel befejeztem Jézus és az írott Törvény
kapcsolatának tárgyalását. Azt kívántam bizonyítani, hogy nemcsak a „történeti” de az
„újszövetségi-történeti” Jézus sem hágta át az írott Törvényt; azaz tanítása és tettei
értelmezhetıek úgy, hogy nem kell ellentmondást látnunk a Mt 5:17-20-ban megfogalmazott
programja, ti. a Törvény és Próféták írásjelekig menı tisztelete és a nekik való
engedelmesség, valamint gyakorlati tevékenysége, konkrét döntései, hite, önértelmezése
között. Az alábbiakban pedig Jézus és a szóbeli Törvény viszonyát fogom tárgyalni.
2.3. Jézus és a szóbeli Tóra
Az, hogy Jézus a szóbeli Tannak, a hagyománynak nem kívánja ugyanúgy alárendelni
magát, mint az írottnak – azaz nem csatlakozik a farizeus mozgalomhoz –, már ugyanabból a
programnyilatkozatából kiderül, amelyet amazzal kapcsolatosan tett:
Ne gondoljátok, hogy eltörölni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat: nem azért jöttem, hogy eltöröljem,
hanem hogy teljessé tegyem ıket. Mert úgy van, ahogy mondom nektek: ameddig az ég és a föld
meg nem semmisül, egyetlen „i” bető, sem egyetlen írásjel nem veszíti érvényét a Törvénybıl, amíg az
egész meg nem valósul! Aki tehát csak egyet is eltöröl a legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az
embereket, a legkisebbnek fogják mondani az egek királyságában – aki viszont teljesíti ıket, és tanítja
is, azt nagynak fogják mondani az egek királyságában. Mert azt mondom nektek: ha igazságosságotok
nem múlja messze felül az írástudók és a farizeusok igazságosságát, biztos, hogy nem mentek be az egek
királyságába! 514
511 Amely valójában egyáltalán nem következik a keresztény teológiából, ugyanis annak állítása szerint nem a
zsidók, hanem az egész emberiség egyformán bőnrészes a Messiás halálában, és csak az által válhat valaki
kereszténnyé, bármilyen nemzetbıl származik is, ha ezt önmagára nézve elismeri, ám mindez éppen azért
történt, hogy az egész emberiség bőnbocsánatot kaphasson. Ezért egy igazi keresztény semmilyen körülmények
között, semmilyen mértékben sem fogadhatja el a teológiai – vagy bármilyen más – antiszemitizmust. Errıl
bıvebben lásd: Ruff: Holocaust és Egyház – morálteológiai szempontból; Az újprotestáns mozgalmak
zsidóságképe.
512 Rm 9-11. fej.
513 Bár – fıleg talán Stefan Rosenzweig munkássága nyomán – a modern európai zsidóságban megkezdıdött
ennek az ellentétességnek egy mélyebb filozófiai feldolgozása is. De ezek már nem a klasszikus, ókori
judaizmus „egyszerő” álláspontját tükrözik.
514 Mt 5:17-20, kiemelés tılem. Jegyezzük meg: az „egek királysága” az újszövetségi szövegekben nem a
keresztény „mennyországot”, a túlvilágot, de még csak nem is az eljövendı világot [ólám hábá] jelenti, hanem a