Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

146
trónusán ülı, fenséges végidıbeli Bíró a »Megváltó« legnagyszerőbb elképzelése, amit az
ókori zsidóság valaha is produkált.” 483
Ugyanakkor az Újszövetség azt is állítja, hogy Isten (az Atya) nagyobb Jézusnál. 484 Az
egyenlıség tehát – úgymond – nem „eredeti” vagy „független”, hanem Isten mintegy a
jóindulatából emeli maga mellé a Messiást. Nem is tart örökké, mert a Messiás ellenségeinek
legyızése után újra és végleg alávettetik majd Istennek. 485
Errıl nem is szükséges többet mondanunk. A Tanach tehát – még a szóbeli Tan
értelmezésében is, sıt leginkább abban – alátámasztja Istennek és a Messiásnak Isten
jóindulatából és akaratából megvalósuló egyenlıségét. 486 Most visszatérek a Messiás isteni
természetével kapcsolatos Tanach-beli helyek vizsgálatához.
2.2.2.7.5.2. A Messiás isteni természetére vonatkoztatható explicit helyek a Tanachban
A következı elemzés egy rekonstrukciós kísérlet az eredeti zsidókereszténység
krisztológiájának hátterét illetıen, amennyiben három olyan szöveghelyet vizsgálok most meg
a Tanachban, amelyekre az Újszövetség ugyan egyszer sem hivatkozik, de jó okkal
feltételezhetı, hogy a Messiás isteni mivoltára következtethettek belılük, mivel közeli
olvasatban így is értelmezhetıek.
2.2.2.7.5.2.1. Jesája 9:5-6
Az elsı ilyen hely a Jes 9:5-6-ban található:
Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk és vállán van az uralom és e néven hívják:
Csodálatosat határoz a hatalmas Isten, Örök atya, Béke fejedelme; az uralom nagyobbítására és békére
vég nélkül Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megtámassza joggal és igazsággal
mostantól mindörökké.
Ez a részlet tartalma szerint is evidens módon messiási, és a szóbeli hagyomány is így
értelmezi. 487 A számunkra most lényeges, a Messiás nevét tartalmazó – általam kurzivált –
részlet héberül így hangzik: pele jóéc él gibbór ávíád szár sálóm. Ennek többféle fordítása
lehetséges attól függıen, hogy külön nevekként interpretáljuk-e a szavakat, illetve egy vagy
több birtokos szerkezetként – nyelvtanilag mindegyik megoldás helyes. A modern zsidó
483 Flusser: Jézus, 119. o., a kiemelés tılem.
484 Pl. Jn 14:28.
485 1Kor 15:24-28.
486 Ld. még minderrıl Strack–Billerbeck: Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midrasch, I. köt.
1017. o.
487 A Targum és a D’várím Rábbá 1:20 egyértelmően a Messiásra vonatkoztatja (és ld.: B’midbár Rábbá 11:7 is),
a Szifré a Nu 6:26-hoz szintén messianisztikus értelemben kommentálja (Edersheim: The Life and Times of Jesus
the Messiah, II. köt., 5. fej. nyomán)