Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

226
Amikor azonban Kéfász Antiokhiába jött, szemtıl szembe ellene álltam, mivel vád volt ellene.
Tudniillik mielıtt egyesek hozzánk jöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a nem-zsidókkal. De amikor
azok megérkeztek, visszakozott és elkülönült tılük, mert félt a körülmetélkedettektıl. Ráadásul vele
együtt képmutatóskodott a többi zsidó is, még Barnabást is magával sodorta a képmutatásuk. Amikor
azonban láttam, hogy az evangélium igazságához mérten nem járnak egyenesen, mindenki füle hallatára
így szóltam Kéfászhoz: „Ha te zsidó létedre úgy élsz, mint egy nem-zsidó és nem úgy, mint egy zsidó,
akkor hogyan kényszerítheted a nem-zsidókat, hogy zsidóként éljenek?” 772
A hagyományos, antijudaista keresztény felfogás ezt a szöveget olyan irányban értelmezi,
amely szerint Péter és a zsidókeresztények azzal követtek el bőnt, hogy továbbra is
megtartották az írott Törvény étkezési elıírásait, és ragaszkodtak a kóser étkezéshez. Egy
kevésbé erıteljesen antijudaista felfogás szerint pedig azzal, hogy – jóllehet kóser ételeket
ettek, és az írott Törvényt megırizték, de – a pogányokkal való együtt étkezés rabbinikus
tilalmához is tartották magukat. Ez az egyik alapszöveg, amely alapján a Pál és Péter/Jakab
vezette zsidókeresztények közötti mély szakadék meglétére következtetnek a Törvény
értelmezése tekintetében, ti. hogy Pál megtagadta a Törvényt, és pogány módra élt, míg
viszont a zsidókeresztények továbbra is megtartották azt.
Valójában – a több évszázados, félreértelmezésen alapuló antijudaista keresztény
beidegzıdöttségen kívül – az égvilágon semmi sem indokolja ezeket a feltételezéseket. Az
írott Tóra és a Tanach egyáltalán nem tiltja, különösen az „istenfélı”, bálványokat nem imádó
pogányokkal való együtt étkezést, így ebbıl a szempontból nem is lép fel probléma. Mint
láttuk, a rabbinikus irodalom sem tiltja ezt kategorikusan, csak óvatosságra int, és kevéssé
ajánlja: megenged egy szigorúbb és egy enyhébb felfogást egyaránt. A történet – és az
Újszövetség egésze – sehol egyetlen pillanatig sem állítja, hogy az apostolok, a
zsidókeresztények vagy akár Pál valaha is disznót, nyulat, vért stb. ettek volna.
Meggyızıdésem szerint – és a szöveg közeli olvasata szerint – itt az elkövetett bőn a
képmutatás volt, és nem valami egyéb, legkevésbé pedig a Törvény megtartására való
törekvés. Vagyis azzal a kettıs magatartással vétkeztek, amely joggal botránkoztathatta meg
a frissen erkölcsös életre tért nem-zsidókat, hogy ti. Péter együtt étkezett velük addig, amíg a
júdeaiak meg nem jöttek, de utána elkülönítette magát, azaz fıapostolként megjátszotta magát
azok elıtt; amit ık, a megérkezık nem érzékeltek ugyan, de a pogánykeresztény gyülekezet
tagjai annál inkább. Még ha fel is tételezzük, hogy ık a szigorúbb felfogást követték is, semmi
probléma nem adódott volna, ha Péter végig egyféleképpen viselkedik: vagy mindvégig
772 Gal 2:11-14. „Pál kissé talányos mondata valószínőleg úgy értelmezhetı: »Ha te zsidó létedre olyan erkölcsi
nívón élsz, mint egy nem-zsidó (vagyis képmutató módon), akkor hogyan fogod megtanítani a nem-zsidókat
arra, hogy olyan erkölcsi szintre emelkedjenek, mint egy zsidó (azaz ne legyenek álnokok); és egyszersmind, ha
te ilyen alacsony erkölcsi szinten vagy, akkor miért akarod betartatni a nem zsidókkal a mózesi törvény rituális
szabályait (amelyek rájuk nem is kötelezık)?«” (19. sz. lábjegyzet a Pál apostol levelei a galáciaiakhoz és a
thesszalonikaiakhoz c. fordításhoz. [Ford.: Csalog Eszter, Répás László, Ruff Tibor.])