Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

25
éppen Bultmannal vitatkozva. 33 Tudatában vagyok annak, hogy a jelenlegi, és egyáltalán a
történelemtudomány ezt a problémát nem képes kezelni, mivel határain kívül esik – a
teológiának, a filozófiának és a tudományelméletnek azonban lehet mondandója errıl. Ezt a
továbbiakban mélyebben is meg fogom vizsgálni.
Úgy gondolom, sikerült valamennyire pontosítani, mit értek az üdvtörténet és a
történetiség, tény, kinyilatkoztatás és mítosz (legenda) fogalmain és ezek viszonyán. A
továbbiakban ezek fokozatosan még jobban, részleteikben és jelentıségükben is feltárulnak
majd.
1.2.3. A modern, természettudományos világnézet, a történettudomány
és a teológia viszonya
Ha az eddig elmondottak nyomán továbblépünk, fel kell tennünk azt a kérdést, hogy
miközben a zsidó vagy keresztény kinyilatkoztatás megtörtént múltbeli tényként állít valamit,
miért is nem válhat ez történelmi ténnyé még abban az esetben sem, ha jóval több
tanúságtételt tartalmaz a szöveg, mint amennyi alapján más forrás esetében már rég
bizonyítottnak vettük volna az esemény megtörténtét. Nem kell sokat vizsgálódnunk ahhoz,
hogy megállapítsuk: ez a speciális helyzet a legtöbbször akkor áll elı, amikor a szöveg olyan
esemény megtörténtét állítja, amely jelenlegi természettudományos, modern világképünkbe
nem fér bele, azaz csodának – természetfeletti eredető, de a fizikai világban is érzékelhetıen
tapasztalható eseménynek – a megtörténtét állítja, olyan eseményét, amelyhez az általunk
állandónak tartott természeti törvényeknek átmenetileg és részlegesen fel kellett
függesztıdniük. Figyeljük meg, hogy ebben az esetben a modern történettudománynak
semmilyen egyéb, az eseményt tagadó további külsı információra nincs szüksége ahhoz, hogy
biztosan meg nem történtnek minısítse azt – s ezzel az elbeszélést mítosznak, legendának –;
ehhez pusztán annyi elég, hogy az elbeszélt eset természettudományosan „törvénytelen”.
A jelenlegi történettudományi paradigmának természetesen nem áll módjában elméletileg
rákérdezni, reflektálni saját alapjaira, a filozófiának azonban módjában áll, és ez kötelessége
is. Ezekben az esetekben tehát mindenhol azzal szembesülünk, hogy a felvilágosodás óta
egyeduralkodóvá vált modern természettudományos – ateista, deista vagy panteista
(mindhárom lehet) – világnézet, amely ilyenkor reflektálatlanul, naiv módon, egyetlen
33 A történelmi tény, megtörtént tény, mítosz fogalmai körüli kérdésrıl Bultmann Karl Barth gondolatai
ellenében fejti ki álláspontját (Bultmann: A hermeneutika problémája, 113-114. o.). Itt a gondolati hibát
mindketten abban követik el, hogy nem veszik figyelembe az újszövetségi szöveg explicit igényét a történelmi
hitelességre.