Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

205
házasságtörést, 691 a vérfertızést (még nem vérrokonok között sem, vagyis a tórai értelemben
meghatározva ezt!), 692 a homoszexualitást és a leszbikusságot, 693 és más természető –
közelebbrıl meg nem határozott – szexuális tisztátalanságokat. 694 A Tízparancsolat többi
alapelvét amúgy is evidensként kellett betartaniuk, mint a felebaráti szeretetet sértı tettek
elleni tiltásokat: nem lophattak, 695 nem követhettek el gyilkosságot, 696 nem tanúzhattak
hamisan 697 stb. stb. Rengeteg más szöveghelyet lehetne még hozni számos más erkölcsi
parancsot illetıen is (rágalmazás, szidalmazás, rablás stb. stb. tiltása), de ennyi is elegendı
annak egyértelmő bizonyítására, hogy a nem-zsidó és nem is betért Jézus-hívıket illetıen az
apostolok kötelezınek tekintették a Tóra valamennyi erkölcsi jellegő elıírását. Bizonyos
tehát, hogy ugyanezeket legalább ilyen szigorral várták el a hellenista zsidókeresztényektıl.
Máris levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy az ısegyház csak a viszonylag
mérsékelten hellenizált zsidókat integrálhatta. Hiszen köztudott, hogy a hellenisták széles
rétegei vettek részt olyan rendezvényeken (gümnaszionokban, drámaelıadásokon,
sportversenyeken), amelyek során mindig bálványimádó kultikus cselekményekre,
áldozatbemutatásokra, lakomákra került sor, és a fentiek értelmében biztosra vehetı, hogy a
Jézus-hívı hellenista zsidók ilyesmin nem vettek részt, hanem a Tóra ilyen erkölcsi jellegő
parancsait megtartották.
Térjünk át a rituális jellegő parancsok kérdésére: milyen lehetett a viszonyuk ezekhez?
Errıl semmilyen konkrét információt az Újszövetség nem ad, azt az egyet kivéve, amit már
idéztem korábban a jeruzsálemi ısgyülekezet vonatkozásában, „akik valamennyien a Törvény
rajongói” 698 voltak, és a rituális áldozatokban is részt vettek, sıt ilyen jellegő fogadalmakat
önkéntesen is tettek. Tekintettel arra, hogy itt ugyanarról a gyülekezetrıl olvasunk, amelyben
a hellenisták is jelen voltak, aligha gondolhatjuk azt, hogy esetükben azokról az allegorista 699
691 Pl. 1Kor 5:11, 6:9, Gal 3:19 stb.
692 Pl. 1Kor 5:1.
693 Pl. Rm 1:26-27, 1Kor 6:9 stb.
694 Pl. Gal 5:19, 2Kor 12:21, Kol 3:5 stb.
695 Pl. Ef 4:28 stb.
696 Pl. Rm 13:9 stb.
697 Pl. Kol 3:9, Ef 4:25 stb.
698 Csel 21:20.
699 Az allegorista kifejezés alatt most és a továbbiakban azt a felfogást értem, amely a Tóra rituális parancsait,
sıt esetenként más részleteit (például történeteit) is úgy értelmezi allegorikusan, hogy eközben tagadja is azok
gyakorlati megtartásának szükségességét, vagy – történetek esetében – azok történeti hitelességét. Élesen
megkülönböztetem ezt az allegorikus fogalmától, amely ebben a tanulmányban mindössze annyit jelent, hogy
egy rituális cselekmény vagy egy történet értelmezhetı allegorikusan is, de ez az allegorikus értelmezés nem
vitatja el a szövegtıl a szó szerinti értelme érvényességét (azaz például allegorikusan magyarázhat egy áldozati
rítust vagy egy történetet, de nem tagadja, hogy azt gyakorlatilag is el kell végezni, illetve történetileg is
megtörtént). A két fogalom – allegorista, illetve allegorikus – lényegileg különbözik tehát, s míg az elıbbi a
Tóra és a judaizmus szempontjából súlyos eretnekség, addig az utóbbit maga a Tanach és a judaizmus is
használja (remez). Elıbbi megtagadja egyes Tanach-beli mondatok, parancsok egyszerő (p’sát) értelmét, utóbbi