Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

112
[tüposz] által jelzett lényeget megvalósítva. Mikor a nép többi része a bárányt megsütötte és
elfogyasztotta, teste már a sírban volt. Másképp megközelítve: tekintve, hogy a „papok” és a
„bírák” véleménye ebben az idıben rendszeresen nem egyezett a Szanhedrinben, egyszerre
mindkettıre hallgatni lehetetlen volt, így – kissé morbid és abszurd módon túlfeszítve a
szituáció értelmezését 351 –, a Törvény értelmében mindenképpen meg kellett halni, amit Jézus
meg is tett.
Ezzel a koncepcióval ezek után már csak egyetlen probléma maradt: ki vágta le Jézus és a
tanítványok számára a Szentélyben a bárányt egy nappal a hivatalos ünnep elıtt? Csak
találgatni tudunk: egy szadduceus, esszénus 352 vagy éppen Jézus-hívı pap például. Lehet,
hogy nem is voltak ezzel egyedül (bár a Talmud, tudomásom szerint, nem számol be ilyen
esetrıl). Mindenesetre el kell ismerni, hogy ennek az – egyébként nagyon valószínő –
elméletnek a leggyengébb láncszeme ezen a ponton található.
2.2.2.6.2. Vermes Géza: az utolsó vacsora nem volt szédereste
Legújabb koncepcióját Vermes A passió c. könyvében fogalmazza meg, hogy a fentebb
ismertetett problémát megoldja. Szokása szerint azonban csak úgy tudja az elméletet
keresztülvinni, ha az evangéliumi szövegek számos mondatát kizárja, ami számomra nem
követhetı. A szinoptikusok teljesen egyértelmően és egybehangzóan közlik, hogy Jézus
niszán 14-én, „a kovásztalan kenyerek elsı napján” 353 felszólította a tanítványait a bárány
elkészítésére, 354 akik ezt megtették, majd este közösen asztalhoz ültek és elfogyasztották.
János ír arról, hogy a Szanhedrin tagjai nem mentek be másnap Pilátushoz Jézus pere során,
mert akkor tisztátalanság miatt nem tudták volna este megenni a bárányt. Vermes végül a
szinoptikusok összes erre vonatkozó mondatát kizárja, csak a jánosi mondatot fogadja el, és
azt állítja, hogy Jézus és tanítványai nem peszachi vacsorát tartottak. 355 Új érvelésében helyet
351 Ezt azonban komolyan is lehet venni. A Szanhedrin végletes doktrinális megosztottsága valójában nagyon
súlyos helyzetet eredményezett spirituális és erkölcsi szempontból egyaránt. Errıl késıbb részletesen írok majd.
Kissé szélsıségesen, sarkítva és költıileg, de nem teljesen alaptalanul úgy is fogalmazhatunk, hogy Jézus –
többek között – a Szanhedrin megosztottságába, illetve az ebbıl fakadó spirituális, erkölcsi és háláchikus
katasztrófahelyzetbe halt bele.
352 Még ez sem elképzelhetetlen, hiszen az esszénizmusnak volt olyan ágazata, akik a polgári társadalomban
éltek továbbra is, és bizonyos korlátozásoktól eltekintve a többiek normális életét élték. Valószínő, hogy
Jeruzsálemben volt esszénus negyed vagy kolónia, ha ez így van, akkor ott mások is kedden este fogyaszthatták
a peszachi bárányt.
353 Ez a megfogalmazás ugyan nem teljesen szabatos, mert szigorúan véve niszán 15. volt a kovásztalan
kenyerek elsı napja, azonban a kifejezést maga a Tóra (Ex 12:15), valamint ezt kommentálva a rabbinikus
irodalom is (bPeszachim 5a) használja ebben a lazább felfogásban, tehát ez nem okoz valódi problémát.
354 Mt 26:17-20, Mk 14:12-18, Lk 22:7-14.
355 Ebben sem következetes önmagához képest, hiszen szinte minden más esetben János evangéliumát nem tartja
történetileg hitelesnek, és mindig a szinoptikusok véleménye mellett dönt. Itt pedig több szinoptikus