Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

76
nie sem neki, sem a többieknek, hanem
csak a papoknak? Vagy nem
olvastátok a Törvényben, hogy
szombaton a papok a Templomban
megszentségtelenítik a szombatot,
mégsem követnek el bőnt? Én pedig
azt mondom nektek: nagyobb van
itt, mint a Templom! Ha tudtátok
volna, mi az: „Irgalmasságot akarok,
nem áldozatot”, akkor nem ítéltétek
volna el azokat, akik nem
követtek el bőnt. Az ember fia
ugyanis ura a szombatnak. 182
megennie másnak, csak a papoknak;
s adott belıle a vele lévıknek is? A
szombat lett az emberért – tette
hozzá –, nem pedig az ember a
szombatért: így tehát az ember fia
ura a szombatnak is! 183
szabad megenniük!
Majd azt mondta nekik:
– Az ember fia ura a szombatnak!
184
Elıször is szögezzük le: maga Jézus nem tépdeste, morzsolta ki és ette a kalászokat, ı tehát
a szigorúbb álláspont szerint is feddhetetlennek bizonyult. Tanítványainak tevékenységét
azonban, amelyet az elbeszélés szerint a farizeusok a szombati munkatilalom megszegésének
tekintettek, Jézus összesen négy érvvel védte meg – ıket is bőntelennek nyilvánítva ebben –;
ebbıl az elsı három közvetlenül az Írásból származik, a negyedikre pedig éppen a rabbinikus
hagyomány ad példát: 1. Dávid látszólagos (?) törvényszegésének példája; 2. a szombati
munkatilalom Szentély-beli érvénytelensége (melybıl ismét a kál váchómer alkalmazásával
vezeti le saját szabadságukat); 3. Hósea próféta fontosabbnak állítja az irgalom gyakorlását az
áldozathozatalnál; és 4. az ember fia ura a szombatnak, mert a szombat van az emberért, és
nem fordítva.
Röviden ezt a problémát is áttekintem az írásbeli és a szóbeli Tan vonatkozásában. A
rabbinikus álláspont szerint szombaton a kalásztépés és a magvak kimorzsolása munkának
minısült annak a felosztásnak az értelmében, amelyet általában alkalmaztak a szombati
munkatilalom érvényességének pontos meghatározásához. Eszerint szombaton tilos mindazt
végezni, ami a Szentély felépítése és napi szolgálata során elvégzendı. 185 Ez a hagyományos
számítás értelmében 39 fı munkafajtát [ávót m’láchót] foglalt magában, azonban az
„építsetek védıkerítést a Tóra köré” 186 koncepciója szerint ezeket kiegészítették további
„almunkákkal” [tól’dót], ezek közé tartozott a Dt 23:25-ben megengedett kalásztépés és
morzsolás, 187 így a farizeus álláspont szerint a tanítványok tette bizonyos körülmények között
akár megkövezést is vonhatott volna maga után.
182 Mt 12:1-8.
183 Mk 2:23-28.
184 Lk 6:1-5.
185 mSábbát 7:2, bSábbát 49b., Mechiltá S’mót 35:1 (110b), Bává Kámmá 2b.
186 mAvót 1:1.
187 jSábbát 67, bSábbát 8, mEdujót 2:6, mMáászrót 4:5, Bécá 12b, 13b. Flusser nem tudja megoldani a
problémát: szerinte a kalászok szombati kimorzsolása valóban törvényszegés, ezért valójában nem is történhetett
meg: a görög fordító rosszul fordította az eredeti szöveget (Flusser: Jézus, 46. o.)