Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

133
angyalt is jelentı él, elóáh szó itt kétszer is félreérthetetlenül abban a többes számban áll
(harcoltál Istennel: szárítá ím-elóhím; láttam Istent: ráítí elóhím), amely a Mindenható Istent
jelentheti (hiszen Jákób egyetlen valakivel verekedett). Ezt a problémát a Midrás nagyon is
érzékeli, hiszen az egyik esetben azzal próbálja semlegesíteni, hogy Jákób több angyallal
harcolt 432 (de ezt a tórai szöveg nem támasztja alá); másodszor pedig azzal, hogy az angyal
csak annyit mondott neki: majd késıbb, Bét-Élben meglátja a S’chínát, és csak akkorra
vonatkozik a „láttam Istent” kifejezés, nem pedig erre az esetre. 433 Bár ezen a helyen nincs
helyem a részletesebb elemzésre, ennyi is elég annak érzékeltetéséhez, hogy a fordítások és a
kommentárirodalom következetes küzdelmet folytat 434 az értelmezésben egy olyan irányban,
amit maga a tórai szöveg nem érez szükségesnek: az antropomorfizmus ellen. Az eredeti
mondatok közeli olvasata valószínőbbé, természetesebbé tesz egy olyan – régebbi –
értelmezést, amely szerint az Örökkévaló – illetve „tükörképe” – egy férfi formájában jelent
meg Jákóbnak, hasonlóan Ábrahámhoz. 435
A t’múnát Ádonáj, az Örökkévaló képe, amelyet, mint láttuk, a Midrás a S’chínával, az
Isteni Jelenléttel azonosít, megjelenik még számos helyen a Tanachban. Ezek közül már csak
néhányra emlékeztetek itt az említés szintjén. Jechezkél prófétánál „mint zafírkınek a látszata
[k’máré] trónnak alakja [d’mút], és a trón alakján [d’mút] egy alak [d’mút], mint embernek a
látszata [k’máré ádám] rajta felülrıl. Láttam pedig mintegy csillogó ércnek színét, mint
tőznek látszatát, melynek kerete van köröskörül, derekának látszatán fölül; derekának
látszatán alul pedig láttam mintegy tőznek a látszatát (…) Az az Örökkévaló dicsısége
432 B’résít Rábbá 78:3, Targum Jonátán.
433 B’résít Rábbá 78:2-3 és Rási kommentárja a Tóra-vershez.
434 Itt még érdemes megjegyezni, hogy ez a küzdelem idınként a Tóra szövegébe való beavatkozásra is kiterjedt.
Az írástudók egyik javítása a szent szövegben (a tikkuné szóférím egyike) éppen azon a helyen történt, amely azt
állítja, hogy „Ábrahám még az Örökkévaló elıtt állt”, holott az eredeti szöveg úgy hangzott: „az Örökkévaló
még Ábrahám elıtt állt” (Gn 18:22 vö. B’résít Rábbá 49:7).
435 Úgy tőnik, a zsidó hagyománytól nem idegen még az a gondolat sem, hogy Isten látása a Tóra korában más
volt, mint késıbb: „Rabbi Júda ben Rabbi Iláj mondta: Olyan ez, mint amikor egy királynak van egy lánya, és
mielıtt felnıtt, és elérte a felnıttkort, az utcán is találkozott vele, és nyilvánosan beszélt vele egy folyosón vagy
egy udvarban; de miután felnıtt, és elérte a felnıttkort, azt mondta: Nem illendı, hogy nyilvánosan érintkezzem
a lányommal. Készítsetek egy pavilont számára, és ha beszélgetni akarok majd vele, a pavilonban fogom ezt
tenni. Ezért írva áll: »Mikor Izrael gyermek volt, szerettem…« (Hos 11:1) Egyiptomban az izraeliek nyilvánosan
látták Istent, amint írva áll: »Átvonul majd az Örökkévaló, hogy sújtsa Egyiptomot…« (Ex 12:23) A Vöröstengernél
nyilvánosan látták İt, amint mondja: »Látta Izraél a nagy kezet…«, (Ex 14:31) és a gyerekek
rámutattak az ujjukkal, és azt mondták: »Ez az Istenem, hadd dicsıítem…« (Ex 15:2) A Szinájon látták szemtıl
szembe, amint mondja: »Az Örökkévaló a Szinájról jött…« (Dt 33:2) De miután Izrael a Szináj elıtt állt, átvette
a Tórát, és azt mondta: »Mindent, amit szólt az Örökkévaló, megteszünk és meghallgatunk…« (Ex 24:7), és
teljesen Isten népévé lettek, a Szent, áldott legyen, így szólt: Nem illendı, hogy a népemmel nyilvánosan
beszéljek. Építsenek ezért nekem egy sátrat, és amikor beszélni kívánok majd velük, a sátor közepébıl fogok
beszélni velük. És ezért monda: »Amikor pedig bement Mózes az Örökkévaló színe elé, hogy beszéljen vele…«
(Ex 34:34)” (Sír Hássírím Rábbá 3:19)