Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

44
„szemében” végeredményben az egész pogány birodalom-láncolat egy bálvány, aminek
üzenete az, hogy a neki való spirituális alárendelıdés végsı soron az emberi és isteni lényeg
elárulásával azonos. A dánieli kép korunk görög-római/zsidó-keresztény civilizációjára
értelmezhetı ekként: a zsidó-keresztény humanizmus „agyaga” ugyan történelmi kísérletet
tett arra, hogy a görög-római „vaslábakba” beépüljön, ahelyett, hogy annak talpai alatt a maga
helyén, a földben maradjon eltaposva, de a vassal érintkezve el is vesztette tisztaságát, Isten
céljaira, szolgálatára alkalmatlanná vált, és maga is a bálvány alkotóelemévé lett (azaz nem
hajolhatunk meg elıtte) – ugyanakkor végzetesen törékennyé téve azt. Ez a vasba épült, azzal
kétségbeesetten egyesülni, s azt humanizálni akaró zsidó-keresztény elem hozta létre a
Kierkegaard által kárhoztatott névleges, a világgal azonosuló, kulturális kereszténységet
(Christenheit) egyfelıl, és az asszimiláció útján zsidóságának lényegétıl szabadulni kívánó
zsidóságot másfelıl, melyeket azonban a vasbirodalom drasztikusan kilökött/kilök magából a
19-21. században. Az Isten jövıben elérkezı birodalmát szimbolizáló kı – Isten önmagát
nevezi kısziklának (Dt 32:4-37) –, amely mindezek ellen „dolgozik”, kívülrıl és felülrıl
érkezik a hanyatlás végpontján, nem pedig a szobor lábából nı ki szervesen, annak
folytatásaként, mintegy a történelmi fejlıdés, haladás eredményeként. Ennyit Löwith
margójára, aki azt írja, „a keresztény hit és a görög gondolkodás összeegyeztethetıségének
vagy összeegyeztethetetlenségének kérdése – teológiai vonatkozásán túl – ma is Európa
szellemi fennmaradásának kérdése, ha ugyan nem a döntı kérdése.” 86 Ugyanı azonban
késıbb szintén kategorikusan tagadja ennek még a lehetıségét is: „…a nyugati emberiség
szellemtörténete az antikvitás és a kereszténység megbékítésére irányuló tartós kísérlet. E
kísérlet nem sikerülhet, mert elvileg összeegyeztethetetlen dolgok kompromisszuma volna.
Nietzsche és Kierkegaard megmutatták, hogy a kereszténység és a pogányság közötti eredeti
választás mit sem vesztett lényegbevágó voltából.” 87 „Celsus, akárcsak Voltaire, tudatában
van az üdvtörténet skandalumának. Amiért is jobban tudták, mirıl is van szó, mint azok a
liberális teológusok, akik a társadalom- és gazdaságtörténet »kemény tényeit« kétes érvényő
»szellemi értékekkel« cicomázták föl, és a tények és értékek e modern keverékét »keresztény«
történelem-értelmezésnek nevezték.” 88 „Ha modern keresztények (…) [ezt] nem
szkandalonként érzékelik, akkor ez csupán egyedül képzelıerejük hiányára vall, valamint a
Krisztusban való hit és a keresztény vallás zavaró azonosítására.” 89 „Maga Jézus egy adott
világtörténelmi helyzetben római polgárként született és feszíttetett keresztre, de nem kívánta
86 Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet, 29. o., 37. lábj., kiemelés tılem.
87 Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet, 216-217. o., kiemelés tılem.
88 Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet, 236-237. o.
89 Löwith: Világtörténelem és üdvtörténet, 238. o.