Az Újszövetség és a Tóra - Or-Zse

305
tekinti, mint a pogányt. Esetükben gyakran már ez is komoly megtérést követelt a
cselekedetek tekintetében, hiszen korábban még ezeket a parancsokat sem tartották meg.
Tekintettel arra, hogy a számukra a továbbiakban követendı háláchikus követelményektıl
függetlenül ık is megigazultak az Isten irgalmába vetett bizalom alapján a Törvény
megcselekvésétıl függetlenül, s ezzel egy platformra kerültek filozófiai-etikai értelemben az
„ortodox” zsidókkal éppúgy, mint a pogánykeresztényekkel, nem lehet azt mondani, hogy ne
lettek volna igaz emberekké. Ezen a ponton azonban igen élesen merül föl az a kérdés, hogy
ezt követıen milyen mértékben fogja kötelezni ıket a Törvény mint zsidó származásúakat?
Csak a pogánykeresztényeknek adott minimumig (ami azért nem kevés); vagy meg kell
térniük a teljes Tórához? – ami viszont a diaszpórában lehetetlen. Vagy valahol a kettı között
helyezkedjenek el? De ez konkrétan milyen tórai parancsok megtartását jelentse, és milyen
háláchának a követését?
Mivel az „új szövetség” értelmében etikailag éppúgy, mint a diaszpóra-lét társadalmi
körülményei között technikailag, a fenti minimumon túl a Tóra külsı kontrollként
kikényszerített megtartása túlhaladottá vált Pál felfogása szerint; és a Törvényt szabadon,
belülrıl vezérelten, Isten iránti szeretetbıl, autonóm módon kell megtartani, s ennek az Isten
irgalmából már igazzá vált ember bensı döntésébıl kell fakadnia – úgy tőnik, 1095 hogy Pál az
egyéni lelkiismeret hatáskörébe helyezte azt a kérdést, hogy egy hellenista zsidó a
diaszpórában élve, egy pogányokat és zsidókat egyaránt befogadó Jézus-hívı közösségben a
Törvényt milyen felfogásban tartja meg, a két végpont közötti lehetséges skálán hol
helyezkedik el. Ebbıl azonban az is következett, hogy a diaszpórában élı, „vegyes”, páli
gyülekezeteknek a Törvény megtartásának részletkérdéseit illetıen sokféle gondolkodású
Jézus-hívıt kellett befogadnia.
4.3.3.4.1.3. A kölcsönös toleranciának és a törvénnyel kapcsolatos viták kerülésének elve
Ez a helyzet pedig mindenki részérıl megkövetelte az ezekben a kérdésekben tanúsított
toleranciát:
Fogadjátok be az erıtlen hitőt, és ne menjetek bele meggyızıdésekrıl való vitákba! Van, aki abban
hisz, hogy mindent megehet – az erıtlen pedig növényeket eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem
eszik; aki pedig nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik – hiszen az Isten befogadta ıt. Ki vagy te, hogy
elítéled a más szolgáját? Saját ura elıtt áll meg vagy bukik el – de meg fog állni, mert az Úrnak van
hatalma állva tartani.
Van, aki az egyik napot többre tartja a másiknál – van, aki minden napot ünnepnek tart. Legyen
mindenki meggyızıdve a maga felfogásáról! Aki törıdik a napokkal, az Úrért törıdik; aki nem törıdik
a napokkal, az Úrért nem törıdik. Aki eszik, az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek; aki nem eszik,
az Úrért nem eszik, és hálát ad az Istennek. Hiszen egyikünk sem önmagának él, és egyikünk sem
1095 Az alább tárgyalandó szövegrészekbıl.