Stephen King

23. FEJEZET
RANDALL FLAGG, a sötét ember, hosszú léptekkel gyalogolt délnek az 51-es országúton, és
hallgatta, hogyan neszez az éjszaka a keskeny betoncsík két oldalán, amely előbb-utóbb Nevadába
viszi Idahóból. Nevadából akármerre mehet. Ez az ő országa volt New Orleanstól Nogalesig, az
oregoni Portlandtől a maine-i Portlandig, és senki sem ismerte vagy szerette úgy, mint ő. Tudta,
hova vezetnek az utak, és éjszakánként járta őket. Most, egy órával hajnal előtt valahol Grasmere és
Riddle között tartott, nyugatra Twin Fallstól, északra a Duck Valley rezervátumtól, amely két állam
határán húzódik. Hát nem remek?
Fürgén lépkedett, kopott csizmája kopogott az út kövén, és ha autó fényszórója bukkant föl a
látóhatáron, akkor ő visszafakult a puha útpadkán át a magas fűbe, ahol az éji bogarak laktak... és az
autó elrobogott mellette, a vezető talán érzett némi futó borzongást, mintha egy légörvényen hajtott
volna keresztül, alvó felesége és gyermekei kényelmetlenül fészkelődtek, mintha mindnyájukat
ugyanabban a pillanatban érte volna el valamilyen rossz álom.
Délnek indult, délnek az 51-es úton, hegyes orrú cowboycsizmájának nyűtt sarka kopogott a
kövezeten; kortalan magas férfi, kifakult, szegecselt farmernadrágban és -dzsekiben. Zsebeit ötven
különböző, egymásnak ellentmondó irodalom feszítette – röpiratok minden szezonnak, szavalatok
minden rezonnak. Ha ez az ember átnyújtott valakinek egy röplapot, az átvette, függetlenül attól, mi
a téma: az atomerőművek veszedelmei, a Nemzetközi Zsidó Kartell szerepe a baráti kormányok
megdöntésében, a CIA-kontra-kokain kapcsolat, a földmunkások szövetsége, a Jehova tanúi (Ha
Erre A Tíz Kérdésre "Igennel" Tudsz Válaszolni, Akkor MEGVÁLTATTÁL!), a Harcos Egyenlőség
Feketéi, a Klán Kódja. Mindez megvolt Flagg-nek, sőt több is. Farmerdzsekijének minden zsebén
volt kitűző. A jobb oldalin egy sárga, vigyorgó arc. A bal oldalin egy rendőrsapkás disznó, alatta
véresen csöpögő vörös betűkkel: HOGY VAN A DISZNÓD?
Flagg ment, meg nem állt, nem lassított, élt az éjszakában. A szeme szinte lázban égett az éj
lehetőségeitől. A hátán öreg, ütött-kopott cserkészhátizsák lógott. Sötét vidámság ült az arcán és
talán a szívében is, gondolná a néző – és igaza lenne. Egy gyűlöletesen boldog ember arca volt ez,
olyan arc, amely ontotta az undorítóan jóképű meleget, olyan arc, amelytől eltörnek a vizespoharak
a fáradt pincérnők kezében a kamionparkolók lóbüféiben, amelytől a kisgyerekek nekitricikliznek a
deszkakerítésnek, hogy aztán vonítva rohanjanak anyucihoz, térdükben karó forma, meredező
szilánkokkal. Olyan arc volt, amely szavatolta, hogy a kocsmában vérbe fulladjon a vendégek vitája
a baseballról.
Délnek haladt az 51-esen, valahol Grasmere és Riddle között, most már közelebb Nevadához.
Hamarosan letáborozhat, átalhatja a napot, s csak akkor ébred föl, amikor közeleg az este. Majd
olvas, amíg fő a vacsora a kicsiny, füsttelen tábortűzön, nem számít, mit: lehet borító nélküli,
szamárfüles pornóregény, vagy talán a Mein Kampf, esetleg R. Crumb egyik képregénye, netán az
Első Amerikaiak vagy a Hazafiak Fiai csaholó, reakciós elvi állásfoglalása. Ha nyomtatott
szavakkal találkozott, Flagg bármit elolvasott.
Vacsora után ismét útra kel, délnek megy ezen a kiváló kétsávos műúton, ezen az istentől
elhagyatott vad vidéken át, figyelve, szaglászva és hallgatózva, miközben az éghajlat szárazabb
lesz, megfojtva mindent a zsályabozót és az Ördögszekér kivételével, nézve, miként dagadnak ki a
földből a hegyek, akár egy dinoszaurusz csigolyái. Holnap hajnalra vagy holnaputánra áthalad
Nevadán, először Owyhee-t érinti, azután Mountain Cityt, ott lakik egy Christopher Bradenton nevű
ember, aki majd gondoskodik róla, hogy legyen tiszta kocsija és néhány tiszta okmánya, és akkor
föléled lehetőségei dicső pompájában az ország, a test, amelyet utak hajszálereinek nagyszerű
szövevénye hálóz be, várva, hogy elvihesse őt, az idegen anyag sötét szemerjét akárhová és
mindenüvé, a szívbe, májba, tüdőbe, agyba. Vérrög volt, amely tért keres a tetthez, csontszilánk,
amely átfúrható lágy szövetre vadászik, magányos, őrült sejt, amely társra vár, hogy közös
háztartásban fölnevelhessenek egy helyre kis rosszindulatú daganatot.