Stephen King

38. FEJEZET
MIUTÁN a szuperinfluenza-járvány lefutott, egy második járvány tört ki, amely durván két
hétig tartott. Ez a járvány egészen közönségesnek számított az Egyesült Államokhoz hasonló,
iparilag fejlett társadalmakban, és kevésbé terjedt el az olyan fejletlen országokban, mint Peru vagy
Szenegál. Az Egyesült Államokban a túlélők tizenhat százalékát vitte el. A Peru- és Szenegál-típusú
helyeken a lakosság három százalékát. A második járványnak nem volt neve, mert a tünetek minden
esetben mások voltak. Egy Glen Bateman-féle társadalomtudós talán úgy nevezte volna:
"természetes halál" vagy "az a régi jó mentőszobai hangulat". Szigorúan darwini értelemben ez volt
a végső csapás – némelyek úgy is mondhatták volna, hogy a legkegyetlenebb.
Sam Tauber öt és fél éves volt. Az anyja június huszonnegyedikén halt meg a georgiai
Murfreesboro kórházában. Huszonötödikén az apja és kétéves April húga hunyta le a szemét. Június
huszonhetedikén halt meg Mike bátyja, egyedül hagyva Samet, hogy gondoskodjék magáról.
Sam az anyja halála óta sokkos állapotban volt. Révetegen csámborgott Murfreesboro utcáin,
evett, amikor éhes volt, néha sírt. Egy idő után abbahagyta a sírást, mert semmi haszna nem volt
belőle. A sírás nem hozta vissza az embereket. Éjszaka szörnyűségeket álmodott, amelyekben papa,
April és Mike újra és újra meghaltak, feketére dagadt arccal, és a mellük borzalmasan fűrészelt,
miközben belefulladtak a saját taknyukba.
Július 2-án reggel Hattie Reynolds háza mögött Sam betévedt egy földiszederrel benőtt rétre.
Zavarodottan, üres tekintettel járkált a bokrok között, amelyek legalább kétszer olyan magasak
voltak mint ő, addig ette a bogyókat, amíg fekete maszatos lett az ajka és az arca. A tüskék
megtépték a ruháját, néha a bőrét is, de rá se rántott. Méhek zümmögtek álmosan körülötte. Nem
vette észre az öreg és korhatag kútfedőt, amely a fűben rejtezett a szederindák között. A fa csikorgó,
éles reccsenéssel beszakadt a súlya alatt, és Sam hat métert zuhant a kővel kirakott kútban a száraz
fenékig, és mindkét lába eltört. Húsz órával később halt meg, legalább annyira a félelemtől és
nyomorúságtól, mint a sokktól, éhségtől és kiszáradástól.
IRMA FAYETTE a kaliforniai Lodiban lakott. Huszonhat éves hölgy volt, szűz, aki betegesen
rettegett a nemi erőszaktól. Az élete egyetlen hosszú lidércnyomás volt június huszonharmadika óta,
amikor megkezdődött a fosztogatás a városban, és nem volt rendőr, aki megállította volna a
martalócokat. Irmának kis háza volt egy mellékutcában; az anyjával élt, amíg az 1985-ben meg nem
halt agyvérzésben. Amikor a fosztogatás, a puskaropogás megkezdődött, és félelmetesen kurjongató
részegek robogtak motorjukon fel-alá az utcákon és az üzleti negyedben, Irma bezárta az ajtókat,
azután elrejtőzött a földszinti vendégszobában. Onnan osont föl rendszeresen, csöndesen, mint egy
egér, hogy egyen valamit vagy könnyítsen magán. Irma nem szerette az embereket. Tökéletesen
boldog lett volna, ha őt nem számítva kihal az egész emberiség. De hát nem így történt. Csak előző
nap, amikor már óvatosan kezdett reménykedni, hogy rajta kívül senki sem maradt Lodiban, egy
durva, részeg embert látott, aki ide-oda kószált az utcákon egy üveg whiskyvel a kezében, egy
hippit, trikóban, amelyre azt írták: LEMONDTAM A SZEXRŐL ÉS A PIÁRÓL, ÉS EZ VOLT
ÉLETEM LEGSZÖRNYŰBB 20 PERCE! Hosszú szőke haja zuhatagosan omlott ellenzős sapkája
alól a vállára. Szoros farmerjának derekába pisztolyt dugott. Irma addig leste a hálószoba függönye
mögül, amíg el nem veszítette szem elől, azután úgy iszkolt le az eltorlaszolt vendégszobába,
mintha gonosz varázslattól szabadult volna.
Nem haltak meg valamennyien. Ha maradt egy hippi, akkor több hippi is maradhatott. És
valamennyien erőszakoskodni akarnak majd. Őt akarják megerőszakolni. Előbb-utóbb megtalálják
és megerőszakolják.
Ezen a reggelen pitymallat előtt felsurrant a padlásra, ahol az apja kevés megmaradt holmiját
tárolták kartondobozokban. Az apja kereskedelmi tengerész volt. A hatvanas évek végén hagyta el
Irma anyját. Az anya mindent elmesélt a lányának. Tökéletesen őszinte volt vele. Az apja egy