Stephen King

46. FEJEZET
JÚLIUS 27-E, késő este volt. Egy útjelző táblánál táboroztak le, amelyet alaposan megtépáztak a
nyári viharok, de még így is hirdette, hogy Kunkle Fairgrounds. Maga Kunkle, az ohiói Kunkle
délre terült el. Tűz üthetett ki benne, és Runkle javarészt elpusztult. Stu azt mondta, valószínűleg
villámlás okozta. Harold természetesen vitatta. Mostanában, ha Stu Redman azt mondta, hogy a
tűzoltóautó vörös, akkor Harold Lauder tényekkel és számokkal bizonyította, hogy manapság a
legtöbb zöld. Fran sóhajtott és megfordult. Nem tudott elaludni. Félt az álomtól.
Tőle balra öt motor állt egy sorban, mindegyik a lábtámaszra dőlve; holdfény hunyorgott
krómozott kipufogócsöveiken és fémszerelvényeiken. Mintha a Pokol Angyalainak egyik bandája
ezt a helyet választotta volna, hogy ledögöljenek éjszakára. Nem mintha az Angyalok valaha is
hajlandók lettek volna ilyen puncirázó mocikon járni, mint ezek a Hondák és Yamahák. Ők
"disznókon" robogtak... vagy ezt csak a tévéből szedte, valamelyik régi American-International
motoros sagából? A Vad Angyalok, Az Ördög Angyalai, A Pokol Angyalai keréken. Fran gimnazista
korában a motoros képek mindig menők voltak az autóskajáldákban, a Wells Drive-Innben, a
Sanford Drive-Innben, a South Portland Twinben, az ember fizetett, azután válogathatott. Most
aztán fuccs, az összes autóskajáldának fuccs, nem is említve a Pokol Angyalait és a drága öreg
American-International-filmeket.
Írd be a naplódba, Frannie, mondta magának, és a másik oldalára fordult. Ma nem. Ma aludni
fogunk, akár jönnek álmok, akár nem.
Húszlépésnyire onnan, ahol feküdt, láthatta a többieket, úgy hevertek hálózsákjukban, mint a
Pokol Angyalai egy kiadós sörözést követően, ami után a film összes szereplője kettyint, kivéve
Peter Fondát és Nancy Sinatrát. Harold, Stu, Glen Bateman, Mark Braddock, Perion McCarthy.
Végy be ma éjszakára Sominexet és aludj...
Nem Sominexet vettek be, hanem fejenként fél szem Veronált. Stu ötlete volt, amikor az álmok
rendesen elfajultak, és valamennyien kezdtek becsavarodni és elviselhetetlenné válni. Félrevonta
Haroldot, mielőtt szóba hozta volna a többieknek, mert Harold-nak úgy lehetett hízelegni, ha az
ember a véleményét kérdezte, és mert a fiú csakugyan tudott. Jó, hogy tudott, de ugyanakkor elég
majrés is volt, mintha egy ötödosztályú isten utazna velük, aki többé-kevésbé mindentudó,
ugyanakkor érzelmileg ingatag, és képes bármely pillanatban szétesni. Harold szerzett egy második
pisztolyt Albanyban, ahol Markkal és Perionnal találkoztak, és most úgy viselte őket a csípőjén a
keresztbe vetett szíjakon, mint egy legújabb Johnny Ringó. Fran aggódott Haroldért, de kezdett
félni is tőle. Már azon gondolkozott, mi lesz, hogyha Harold megbuggyan valamelyik éjszaka, és
elkezd lődözni a két pisztollyal. Gyakran eszébe jutott az a nap, amikor rajtaütött Haroldon a hátsó
udvarban, ahogy minden érzelmi sáncot lerombolva, egy szál fürdőnadrágban nyírta a füvet, és sírt.
Tudta, hogy mondaná Stu, nagyon halkan, már-már cinkosan: Harold, baj van ezekkel az
álmokkal. Van egy ötletem, de nem tudom, hogyan valósítsam meg... egy enyhe nyugtató... de el kell
találnunk a helyes adagot. Ha túl sok, senki sem ébred föl a zűrre. Mit javasolsz?
Harold egy szem Veronált javasolt, ezt bármelyik gyógyszertárban beszerezhetik, és ha ez
megtöri az álmokat, akkor visszamennek háromnegyed szemre, ha az működik, fél szem is elég. Stu
beszélt négyszemközt Glennel, akinek ugyanaz volt a véleménye, így megejtették a kísérletet.
Negyed szemnél az álmok kezdtek visszaszivárogni, így fél tablettánál maradtak.
Legalábbis a többiek.
Frannie is minden este megkapta az adagját, de nem vette be. Nem tudta, árt-e a kicsinek a
Veronál, de nem kockáztatott. Azt mondják, még egy aszpirin is képes megszakítani a
kromoszómaláncot. Így hát szenvedett az álmoktól – szenvedett, ez a megfelelő szó. Főleg egy tért
vissza mindig; ha álmodott is mást, azok az álmok előbb-utóbb átfolytak ebbe. Ogunquiti házában
volt, és a sötét ember kergette. Fel-alá árnyas folyosókon, keresztül az anyja szalonján, ahol az óra
továbbra is tagolta az időt egy száraz korban... Fran tudta, hogy elmenekülhetne, ha nem kellene a