05.09.2015 Views

Stephen King

Stephen King

Stephen King

SHOW MORE
SHOW LESS
  • No tags were found...

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

felkészületlenül, védtelenül. Úgy érezte magát, mint az őrszem, aki elaludt az őrhelyén, és most<br />

hirtelen vigyázzt vezényelnek neki. Valahogy azt várta, hogy az anyja kisebbnek, kevésbé<br />

magabiztosnak látszik, hála az évek trükkjének, amely őt megérlelte, az anyját viszont változatlanul<br />

hagyta.<br />

Erre szinte kísérteties volt, ahogy rajtakapta. Amikor tízéves volt, az anyja szombat<br />

reggelenként, amikor úgy gondolta, már eleget aludt, úgy ébresztette föl, hogy egy ujjával<br />

megkocogtatta hálószobájának csukott ajtaját. S így keltette föl tizennégy évvel később, miközben ő<br />

úgy aludt új kocsijában, akár egy fáradt srác, aki fent akart maradni egész éjjel, és méltatlan<br />

testtartásban lepte meg a homokemberke.<br />

Most itt állt az anyja előtt, szénaboglya hajjal, az arcán halvány, meglehetősen buta vigyorral. A<br />

tűk még mindig bökdösték a lábát, emiatt topognia kellett. Emlékezett rá, hogy amikor így csinált,<br />

az anyja mindig megkérdezte, toalettre kell-e mennie, ezért abbahagyta a mozgást, és tűrte, hadd<br />

szurkálják azok a tűk.<br />

– Szia, anya – mondta.<br />

Az asszony szótlanul nézte, és a fiú szívére hirtelen leereszkedett a félelem, mintha egy gonosz<br />

madár térne vissza régi fészkébe. Attól félt, hogy az anyja elfordul tőle, megtagadja, olcsó<br />

kabátjának hátát mutatja neki, egyszerűen itt hagyja, és elindul a sarkon túli metróállomás felé.<br />

Ekkor az asszony sóhajtott egyet, úgy, mintha súlyos terhet készülne fölemelni. Amikor<br />

megszólalt, a hangja olyan természetes és olyan lágyan – kellően – örömteli volt, hogy Larry<br />

elfeledkezett első benyomásáról.<br />

– Szia, Larry – mondta. – Gyere haza. Tudtam, hogy te vagy az, amint kinéztem az ablakon. Már<br />

beszóltam, és beteget jelentettem.<br />

Megfordult, hogy fölvezesse a fiút a lépcsőn az eltűnt kőkutyák hűlt helye között. Larry három<br />

lépéssel utolérte, miközben megrándult a tűktől. – Anya!<br />

Anyja visszafordult, és ő átölelte. Pillanatnyi félelem látszott az asszony arcán, mintha<br />

rablótámadásra számított volna ölelés helyett, aztán ez elmúlt, és elfogadta, sőt viszonozta az<br />

ölelést. A fiút megcsapta a fehérneműk közé rejtett illatszeres zacskó aromája, és ez váratlan, vad,<br />

édes és keserű nosztalgiát ébresztett benne. Egy pillanatig attól félt, elsírja magát, és öntelten<br />

bizonyosra vette, hogy az anyja sírni is fog; ez egy Megindító Pillanat volt. Az anyja görnyedt jobb<br />

válla fölött látta a döglött macskát, amely félig kilógott a szemétládából. Amikor az asszony<br />

elhúzódott, a szeme száraz volt.<br />

– Gyere, csinálok neked valami reggelit. Egész éjjel vezettél?<br />

– Igen – felelte Larry, és a hangja kicsit rekedt volt a felindulástól.<br />

– Jó, gyerünk. A lift elromlott, de hát csak két emelet. Mrs. Halsey sokkal rosszabbul jár az<br />

ízületi gyulladásával. Az ötödiken lakik. Ne felejtsd el megtörölni a lábad. Ha nyomokat hagysz,<br />

Mr. Freeman velem fog veszekedni. Esküszöm, megérzi a piszok szagát. A piszok az ő ellensége. –<br />

Most már a lépcsőn kaptattak felfelé. – Meg tudsz enni három tojást? Csinálok pirítóst is, ha nem<br />

bánod, hogy fekete kenyér. Na, gyere. Larry követte az anyját az eltűnt kőkutyák között, kicsit<br />

jobban megnézte a helyüket, csak hogy megbizonyosodjon róla, tényleg eltűntek, ő nem<br />

zsugorodott hatvan centit, és nem a semmibe tűntek a nyolcvanas évek. Anyja kinyitotta az ajtót és<br />

bement. Még a sötét, barna árnyék és az ételszag sem változott.<br />

ALICE UNDERWOOD készített a fiának három tojást, szalonnát, pirítóst, gyümölcslét, kávét. Amikor<br />

Larry a kávénál tartott, hátradőlt, és rágyújtott egy cigarettára. Az anyja helytelenítő pillantást vetett<br />

rá, de nem szólt. Ettől némiképpen megnőtt az önbizalma; csak egy kicsit, nem nagyon. Az anyja<br />

mindig türelmesen ki tudta várni a maga idejét.<br />

Az asszony a szürke mosogatóvízbe merítette a vasserpenyőt, amely szisszent egyet. Nem sokat<br />

változott, gondolta Larry. Kicsit öregebb – most ötvenegy éves –, kicsit szürkébb, de még mindig<br />

éppen elég fekete szál van a hajában. Egyszerű, szürke ruhát viselt, valószínűleg ebben jár dolgozni.<br />

A melle még mindig ugyanolyan duzzadtan dagasztotta a ruhája felső részét, talán még nőtt is egy<br />

kicsit. Anya, mondd meg az igazat, tényleg nagyobb lett a melled? Ez az alapvető változás?

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!