Stephen King
Stephen King
Stephen King
- No tags were found...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
– Ez az alak – mutatott Lloyd az ajtóban álló őrre – szemétládának nevezett. És amikor valamit<br />
visszaválaszoltam, azt mondta, hogy majd felbérel egy fickót, hogy kiverje a fogaimat! Mi a<br />
véleménye a rendőrségi brutalitásról?<br />
Az ügyvéd elhúzta a kezét az arca élőn. – Van ebben valami igazság? – kérdezte az ajtónállót.<br />
Az burleszkbe illő Édes jó Istenem, hát hiszed ezt? stílusban forgatta a szemét. – Ügyvéd úr,<br />
ezeknek az ürgéknek a tévébe kellene írniuk – mondta. – Annyit mondtam neki, hogy szia, ő is<br />
ennyit mondott, kész.<br />
– Ez egy rohadt hazugság! – tiltakozott drámaian Lloyd.<br />
– Megtartom magamnak a véleményemet – mondta az őr, és kőkemény arccal nézett Lloydra.<br />
– Ebben bizonyos vagyok – mondta az ügyvéd –, de azt hiszem, meg fogom számolni Mr.<br />
Henreid fogait, mielőtt távoznék.<br />
Halvány, dühös zavarodottság futott át az őr arcán, és összenézett azokkal, akik behozták<br />
Lloydot. Lloyd elmosolyodott. Talán mégis rendes srác ez. A legutóbbi két védője két vén pancser<br />
volt; az egyik úgy állított be a bíróságra, hogy cígölte magával a végbélzacskóját, hát hinnék, egy<br />
kurva zacskót a mesterséges végbelére ragasztva! A vén pancserek le se szarják az ügyfeleiket.<br />
Védünk és távozunk, ez a jelmondatuk, rázzuk le őket, hogy minél előbb visszamehessünk a<br />
bíróhoz, disznó vicceket mesélni. De talán ez a fickó kiprésel neki egy tízest, fegyveres rablásért.<br />
Esetleg még az előzetest is beszámítják. Végül is az egyetlen, akit csakugyan ő "pokerizált", a fehér<br />
Connie tulajdonosának felesége volt, és talán még azt is rákenhetné az öreg Poke-re, Poke nem<br />
haragudna érte, úgyis elejtene a kiskést. Lloyd mosolya kissé szélesebb lett. A derűs oldalát kell<br />
nézni a dolgoknak. Ez a menetjegy. Az élet túl rövid bármi másra.<br />
Észbe kapott, hogy az őr magára hagyta, és az ügyvédje – eszébe jutott, hogy Andy Devinsnek<br />
hívják – furcsán néz rá. Úgy, ahogy az ember egy csörgőkígyót nézhet, amelynek eltörték a<br />
gerincét, de a marása még mindig halálos.<br />
– Nagy szarban van, Sylvester! – kiáltotta hirtelen Devins.<br />
Lloyd ugrott egyet. – Mi? Hogy a francba érti, hogy szarban vagyok? Mellesleg szerintem igazán<br />
jól leszerelte a vén hájpacnit. Olyan pipás lett, hogy majd' a plafonig ugrott.<br />
– Ide figyeljen, Sylvester, méghozzá jól figyeljen!<br />
– Az én nevem nem...<br />
– Magának a leghalványabb fogalma sincs róla, mekkora pácban van, Sylvester. – Devinsnek<br />
pillája se rebbent. A hangja halk és erélyes volt. Szőke haját olyan rövidre nyíratta, hogy alig volt<br />
több pihénél. A fejbőre rózsaszínűén ragyogott alatta. Bal kezének gyűrűsujján sima aranykarikát, a<br />
jobbja középső ujján valamelyik egyetemi egyesület cifra gyűrűjét viselte. Összecsapta őket, és<br />
olyan furcsán, halkan kocogtak, hogy Lloydnak belenyilallt a fogába. – Alig kilenc nap múlva<br />
bíróság elé kerül, Sylvester, a Legfelsőbb Bíróság négy éve hozott döntése alapján.<br />
– Mi volt az? – kérdezte Lloyd, olyan kínosan érezve magát, mint még soha.<br />
– A Markham kontra Dél-Carolina-ügy – felelte Devins. – Ez lehetővé teszi, hogy az államok<br />
halálbüntetés esetén gyorsított igazságügyi eljárással ítélkezzenek.<br />
– Halálbüntetés! – kiáltotta rémült döbbenettel Lloyd. – Úgy érti, villanyosszék? Hé, ember, én<br />
sohasem öltem meg senkit! Esküszöm az Istenre!<br />
– A törvény előtt ez nem számít – válaszolta Devins. – Ha ott volt, akkor bűnös.<br />
– Hogy érti, hogy nem számít? – Lloyd csaknem visított. – Nagyon is számít! De mennyire, hogy<br />
számít! Nem én vágtam haza azokat az embereket, hanem Poke! Őrült volt! Ő...<br />
– Befogná a pofáját, Sylvester? – érdeklődött Devins azon a halk, erélyes hangján, és Lloyd<br />
befogta. Hirtelen félelmében megfeledkezett a börtönbéli népszerűségről, de még arról a<br />
nyugtalanító lehetőségről is, hogy elveszítheti az egyik fogát. Hirtelen látomása támadt, amelyben<br />
Csőrike szívatja Sylvestert, a Macskát. Csakhogy Lloyd képzeletében Csőrike nem pöröllyel püfölte<br />
el a kopogóst a buta vén bolhafészek fején, nem is egérfogót tolt kutató mancsa elé; Lloyd azt látta,<br />
hogy Sylvestert odaszíjazták az Öreg Füstöshöz, miközben a papagáj egy sámlin ül egy nagy<br />
kapcsoló mellett. Még a börtönőrök sapkáját is látta Csőrike kis, sárga fején.<br />
Nem volt valami mulatságos kép.