Stephen King

– Visszakapod! – fogadkozott a fiú. Odament az anyjához, és meghúzta a ruhája szegélyét, mint
egy kisgyerek. Alice lenézett rá. Larry lábujjhegyre állt, és megcsókolta az arcát. – Szeretlek, anya.
Az asszony meghökkent, nem a csóktól, hanem vagy a szavaktól, vagy a hanghordozástól. –
Tudom én azt, Larry – felelte.
– Amit meg mondtál... A pácról. Van egy kicsi, de nem...
Anyja hangja egyszerre hideg és szigorú lett. Olyan hideg, hogy Larry kicsit meg is ijedt.
– Erről nem akarok hallani!
– Jó, jó! – mondta Larry. – Figyelj, anya, melyik a legjobb mozi a környéken?
– A Lux Twin – felelte az asszony –, de nem tudom, mit játszanak.
– Nem érdekes. Tudod, mi jutott eszembe? Van három dolog, amit mindenütt meg lehet találni
Amerikában, de igazán csak New Yorkban jó.
– No és, Mr. Kritikus a New York Times-tól? Melyek azok?
– A mozik, a baseball és Nedick hot dogja.
Az asszony elnevette magát. – Nem vagy buta, Larry – nem bizony.
így hát Larry elment a mosdóba. Lemosta a vért a homlokáról. Visszament, és ismét megcsókolta
az anyját. Kivett tizenöt dollárt az asszony kopott, fekete erszényéből. Elment a Luxba. Végignézte,
amint Freddy Krueger, az őrült, gonosz kísértet kamaszokat szippant be álmaik futóhomokjába, míg
mindenki meg nem hal, a hősnőt kivéve. Freddy Krueger látszólag szintén meghalt a film végén, de
ezt nehéz volt eldönteni, mivel a film címe után római sorszám állt, és igen népszerű volt. Larry úgy
vélte, hogy a borotvaujjú pasas még visszatér, és nem tudta, hogy a mögötte levő sorból hallatszó,
kitartó zaj mindennek a végét jelenti: nem lesz több folytatás, és rövid időn belül egyáltalán nem
lesz mozi sem.
A Larry mögötti sorban egy ember köhögött.