Stephen King

18. FEJEZET
NICK KINYITOTTA az ajtót, amely Baker seriff irodáját elválasztotta a fogda celláitól, mire
azonnal cikizni kezdték. Vincent Hogan és Billy Warner Nicktől balra voltak, a két cipősdoboz
méretű cellában. Mike Childresst a két jobb oldali egyikébe zárták. A másik üres volt, mégpedig
azért, mivel Ray Booth, a bíborköves főiskolai gyűrű birtokosa meglépett a rendőrök elől.
– Hé, te kuka! – kurjantott Childress. – Hé, te szaros kuka! Mi lesz veled, ha kikerülünk innét?
He? Mi a szar történik veled?
– Személyesen tépem le a golyóidat, oszt legyömöszölöm a torkodon, amíg meg nem fulladsz! –
közölte Billy Warner. – Értve?
Csak Vince Hogan nem vett részt a cikizésben. Mike és Billy nem sok hasznát vette ezen a
június 23-i napon, amikor elkapták és behozták őket Calhoun megye fogdájába, hogy itt
poshadjanak a tárgyalásig. Baker seriff némi nyomást gyakorolt rá, és Vince máris kitálalt. Baker
felvilágosította Nicket, hogy vádat emelhet a három öregfiú ellen, de ha tárgyalásra kerül sor, akkor
Nick szava áll szemben ezzel a hároméval – illetve négyével, ha elkapják Ray Bootht.
Az utóbbi két napban Nickben őszinte tisztelet támadt John Baker seriff iránt. Százhuszonöt
kilós, egykori parasztgazda volt, akit választói előre kiszámítható módon Big Bad Johnnak
tituláltak. Nick nem azért tisztelte, mert Baker megbízta a fogda felmosásával, hogy
visszanyerhesse az elveszett heti bérét, hanem mert utánajárt azoknak az embereknek, akik
megverték és kirabolták. Úgy viselkedett, mintha Nick a legrégibb és legtiszteletreméltóbb városi
családok valamelyikének a tagja volna, nem pedig egy süketnéma csavargó. Nick tudta, hogy itt a
déli határvidéken rengeteg olyan seriff akad, aki előbb küldené el hat hónapra munkatáborba vagy
útkaparónak.
Nem a megyei járőrkocsival, hanem Baker saját autójával, egy Power Wagonnal mentek ki a
fűrészmalomba, ahol Vince Hogan dolgozott. Található volt az autóban a műszerfal alatt egy golyós
puska ("Mindig lezárva és mindig töltve", mondta Baker) meg egy villogó, amit akkor tett föl a
műszerfalra a seriff, ha rendőrségi ügyekben járt el. Akkor is föltette, amikor két napja
bekanyarodtak a fűrészmalom parkolójába.
Baker krákogott, kiköpött az ablakon, kifújta az orrát, és megtörölgette a zsebkendővel vörös
szemét. A hangja kezdett hasonlítani egy náthás ködkürtéhez. Nick természetesen nem hallotta, de
nem is volt rá szükség. Anélkül is tudta, hogy a seriff csúnyán megfázott.
– Na most, amikor meglátjuk, én elkapom a karját – mondta Baker. – Megkérdezlek téged: "Ez
az egyik?" Akkor te egy nagyot bólintasz. Nem érdekel, hogy volt. Te csak bólints, megértetted?
Nick bólintott. Megértette.
Vince, bokáig fűrészporban, a gyalugépet etette nyers deszkákkal. Idegesen vigyorgott John
Bakerre, majd kínosan sandított a seriff mellett álló Nickre. Nick arca sovány volt, összevert, és
még mindig nagyon sápadt.
– Hello, Big John, mit keresel a munkásosztálynál?
A brigád mindezt látta; szemük komoran siklott Nickről Vince-re, majd Bakerre, azután vissza,
mintha a tenisz bonyolult új változatát néznék. Az egyik egy adag bagólevet sercintett a friss
fűrészporba, majd letörölte az állát a keze élével.
Baker megragadta Vince Hogan egyik petyhüdt, felégett karját, és előbbre rántotta.
– Hé! Mi a hézag, Big John?
Baker a fiú felé fordította a fejét, hogy Nick olvashasson a szájáról. – Ez az egyik?
Nick határozottan bólintott, és még rá is mutatott Vince-re.
– Mi ez? – tiltakozott ismét Vince. – Sose láttam ezt a kukát.
– Akkor honnat tudod, hogy kuka? Gyerünk, Vince, indulás a hűvösre. Egy-kettő! Megkérheted
valamék fiút, hogy hozza be a fogkeféd.