Stephen King

kívánok mást, mint hogy ezen a kis darab földön haljak meg. Százhúsz éve a családom tulajdona, de
nem úgy rendeltetett, hogy itt haljak meg, mint ahogy Mózes sem mehetett be Kánaánba Izrael
gyermekeivel.
Elhallgatott. A két férfi komolyan figyelte a lámpafényben, odakint lassan, szüntelenül hullott az
eső. Már nem dörgött a menny. Uram, gondolta az öregasszony, de sajognak ezek a fogak!
Szeretném kivenni, és lefeküdni végre.
– Két évvel azelőtt kezdtem el álmokat látni, hogy kitört volna a járvány. Mindig is álmodtam, és
néha valóra váltak az álmaim. A prófécia Isten adománya, és mindenkiben van belőle egy csipetnyi.
A nagyanyám Isten ragyogó lámpájának mondta, néha csak ragyogásnak. Álmaimban láttam
magam, amint nyugat felé tartok. Először csak néhány emberrel, azután többekkel, majd még
többekkel. Nyugatra, mindig csak nyugatra, amíg meg nem látom a Sziklás-hegységet. Addigra
egész karaván lesz belőlünk, talán kétszázan vagy még többen is leszünk. És jelek is lesznek... nem,
nem Isten jelei, hanem rendes útjelző táblák, és mindegyiken ilyenek vannak, hogy BOULDER,
COLORADO, 609 MÉRFÖLD vagy EZ AZ ÚT BOULDERBE VEZET.
Elhallgatott.
– Ezek az álmok megijesztettek. Sohasem mondtam el egy léleknek sem őket, nem árultam el,
mennyire megrémítettek. Asszem, úgy éreztem magam, ahogy Jób érezhette, amikor Isten kiszólt
neki a forgószélből. Még azt is próbáltam tettetni, hogy ezek csak álmok, egy bolondos öregasszony
futott az Isten elől, ahogy Jónás elszaladt. De a nagy hal akkor is bekapott bennünket, látjátok! És
ha Isten aszongya, hogy Abby, szólanod kell, akkor muszáj szólanom. És mindig úgy éreztem, hogy
valaki jönni fog hozzám, valaki különleges ember, és hogy abból fogom megtudni, hogy
elkövetkezett az idő.
Az asztalnál ülő Nickre nézett, aki ünnepélyesen nézett vissza rá a jó szemével Ralph Brentner
cigarettafüstjének ködén keresztül.
– Rögtön tudtam, ahogy megláttalak – folytatta az öregasszony. – Te vagy az, Nick. Isten
megjelölte ujjával a szívedet. De Neki nem csak egy ujja van, és vannak mások is, errefelé jönnek,
Istennek hála, és rajtuk is ott az Isten jegye. Róla is álmodtam, hogyan figyel most is minket, és
Isten bocsásson meg gyenge lelkemnek, szívem mélyén elátkoztam. – Sírni kezdett, fölállt, hogy
igyon egy kis vizet és megmossa az arcát. A könnyei abból a részéből fakadtak, ami az emberi volt
benne, a gyönge és esendő.
Amikor visszafordult, Nick írt valamit. Kitépte a lapot a noteszéből, és odaadta Ralphnak.
"Erről az Isten-részéről nem tudok, de azt igen, hogy itt munkálkodik valami. Mindenki, akivel
találkoztam, északnak tartott. És hogy maga a válasz. Álmodott a többiekről is? Dickről? June-ról
vagy Oliviáról? Talán a kislányról?"
– Róluk nem. Egy szűkszavú férfiról. Egy asszonyról, aki a gyermekét hozza. Egy korodbeli
ifjúról, aki a gitárjával jön felém. És rólad, Nick.
"És gondolja, az a megoldás, hogy Boulderbe megyünk?"
– Ezt kell tennünk – felelte Abagail anya.
Nick egy pillanatig céltalanul babrált a noteszén, azután írni kezdett. "Mennyit tud a sötét
emberről? Tudja, ki ő?"
– Azt tudom, mit forral, de azt nem, hogy kicsoda. Ő a legtisztább gonoszság, ami a világban
létezik. A többi rossz piszlicsáré csak a gonoszságban. Bolti tolvajok, szexőrültek, meg akik
szeretnek bunyózni. De ő hívni fogja őket. Már el is kezdte. Sokkal gyorsabban összegyűlnek, mint
mi. Mire lépni fog, asszem, még több embere lesz. Nemcsak a hozzá hasonló gonoszak, de a
gyengék is... a magányosak... és azok, akik elhagyták szívükből Istent.
"Lehet, hogy nem is létezik", írta Nick. "Talán csak..." Gondolkoznia kellett, amihez a tolla
végét rágta. Végül folytatta: "...a saját énünk rémült, rossz oldala. Talán mi álmodunk dolgokról,
amelyekre, attól félünk, mi is képesek vagyunk."
Ralph elkomorodott, miközben ezt felolvasta, de Abby rögvest felfogta, mit akar Nick mondani.
Nem nagyon különbözött attól, amit az utóbbi húsz évben feltünedezett újfajta lelkészek
hajtogattak. Hogy igazából nem létezik Sátán, ez volt a hitvallásuk. Van gonosz, valószínűleg az
eredendő bűntől származik, de benne van mindnyájunkban, és ugyanúgy lehetetlen eltávolítani,