Stephen King

AZ UNDOK FÉLELEM ismét ágaskodott benne. – Krisztus szerelmére, Nadine! – kiáltotta. – Vigyázz!
– A nő annyira a kormányzásra összpontosított, nem is figyelte, merre megy, és ötmérföldes
sebességgel éppen egy fenyőfának irányította a motort.
Felnézett, és riadtan azt mondta: "Ó!" Azután túl élesen kanyarodva felborult a motorral. A
Honda lefulladt.
Larry odafutott hozzá, a szíve a torkában dobogott.
– Jól vagy? Nadine! Ugye...
A nő remegve föltápászkodott, lehorzsolt kezét nézve. – Igen, jól vagyok. Hülye voltam, hogy
nem figyeltem, hova megyek. A motor megsérült?
– Ne törődj azzal a rohadt motorral, hadd nézzem a kezed.
A nő fölemelte a kezét, Larry pedig a zsebéből elővett egy műanyag flakon Bactine-t, és beszórta
a horzsolást.
– Te reszketsz – mondta a nő,
– Azzal se törődj – felelte Larry nyersebben, mint akarta. – Ide figyelj, talán jobb, ha mégis
biciklivel megyünk. Ez veszélyes...
– A lélegzés is az – felelte a nő nyugodtan. – És arra gondolok, hogy Joe veled mehet, legalábbis
eleinte.
– Nem fog...
– Én azt hiszem, hogy igen – ellenkezett Nadine, és a fiú arcába nézett. – És te is ezt hiszed.
– Jó, hagyjuk abba ma estére. Már alig látunk, olyan sötét van.
– Még egyszer hadd menjek. Nem olvastad, hogy amikor a lovad ledob, azonnal vissza kell
ülnöd?
Odabaktatott hozzájuk Joe. Áfonyát szemelgetett egy motorossisakból. Számos vadáfonyabokrot
talált a kereskedés mögött, és gyümölcsöt szedett, miközben Nadine az első leckéjét vette
motorozásból.
– Én is így tudom – mondta megadóan Larry. – De ugye figyelni fogsz, hogy merre mész?
– Igenis, uram. Úgy lesz, uram. – A nő tisztelgett, azután a fiúra mosolygott. Szépséges, lassú
mosolya megvilágította az egész arcát. Larry visszamosolygott, mert nem tehetett mást. Ha Nadine
mosolygott, még Joe is visszamosolygott rá.
Ez alkalommal a nő kétszer körbemotorozta a parkolót, azután kicsit túl élesen fordulva
kikanyarodott az útra, amitől Larrynek ismét a torkában dobogott a szíve. De ügyesen lerakta a
lábát, ahogy a fiú tanította, majd elindult fölfelé a domboldalon, és eltűnt a szemük elől. Larry még
látta, hogy óvatosan kettesbe teszi a motort, hallotta, amint továbbkapcsol hármasba, amikor
leereszkedett az első dombról. A motor hangja zümmögéssé halkult, majd semmivé olvadt. Larry
aggodalmasan állt a homályban, időnként szórakozottan agyoncsapott egy-egy szúnyogot.
Joe odaballagott hozzá, a szája kék volt. – Nics-mit – mondta, és elvigyorodott. Larrynek sikerült
kiszorítania magából egy ideges mosolyt. Ha egyhamar nem jön vissza a nő, akkor utánamegy.
Fejében feketén táncoltak a látomások, amelyekben egy árokban, kitört nyakkal heverve találta meg
Nadine-t.
Már éppen odament a másik motorhoz, azon tűnődve, hogy Joe-t magával vigye-e, amikor ismét
felhangzott a zümmögés. Hamarosan a Honda motorhangjává erősödött, hallatszott, amint a nő
simán négyesbe teszi a sebességváltót. Larry fölengedett... egy kicsit. Gyászosan állapította meg,
hogy addig képtelen lesz tökéletesen felengedni, amíg a nő azon az izén ül.
Nadine felbukkant a bekapcsolt fényszórójú motorral, és Larry mellé kanyarodott.
– Klassz, mi? – Leállította a motort.
– Már utánad akartam menni. Azt hittem, baleset ért.
– Bizonyos értelemben. – Amikor látta, hogy a fiú megmerevedik, hozzátette: – Túl lassan
fordultam, elfelejtettem a kuplungot. Leállt a motor.
– Aha. Ennyi elég ma estére, ugye?
– Igen – bólintott a nő. – Fáj a farkcsontom.