Stephen King

Amikor fölért a tartály lapos, kerek tetejére, úgy tűnt, a világ tetején áll, és ha felnyúl, kék
krétaport tud kaparni az ég fenekéről. Letette a benzineskannát meg a szerszámosládát, és csak
bámult. Innen el lehetett látni Garyig, mert most nem volt ipari füst, ami a gyárkéményekből
gomolygott, így ott fent is olyan tiszta volt a levegő, mint odalent. Chicago nyári párába csomagolt
álom volt, és messze északon az a halványkék villanás vagy a Michigan-tó, vagy káprázat. A
levegőnek puha, arany zamata volt, s erről egy jól megvilágított konyhában elfogyasztott békés
reggelire kellett gondolnia. És a nap hamarosan égni fog. A kannát hagyta, ahol volt, fogta a
szerszámosládát, odavitte a szivattyúszerkezethez, azt kezdte tanulmányozni. Ösztönös érzéke volt
a gépekhez; úgy tudott bánni velük, ahogy egyes autisták képesek hétjegyű számokat fejben
szorozni és osztani. Ennek semmi köze nem volt a gondolkodáshoz vagy a megismeréshez;
egyszerűen hagyta, hogy a szeme néhány pillanatig ide-oda vándoroljon, azután megmozdult a
keze, fürge, oldott önbizalommal.
HÉ, SZEMÉTLÁDA, mér a teplomot akartad főgyútani? Mér nem az ISKOLÁT?
Amikor ötödikbe járt, egy elhagyott ház nappaliját gyújtotta föl a szomszédos Sedley városban,
és a ház leégett. Mostohaapja, Greeley seriff bevágta a fogdába, mert egy csomó gyerek megverte,
és most a felnőttek akarták kezelésbe venni (Ha nem esik, a fél város leégett volna az átkozott
gyújtogató kölyök miatt!). Greeley azt mondta Sallynek, hogy Donaldot muszáj elvinniük Térre
Haute-ba, hogy elvégezzék rajta a vizsgálatokat. Sally azt felelte, hogy elhagyja, ha ezt meri tenni
az ő kicsijével, az egyetlen magzatával, de Greeley csak elment a bíróhoz, és aláíratta a végzést, így
a Szemétláda Ember egy időre, jó két évre távozott Powtanville-ből, az anyja pedig elvált a serifftől,
akit ugyanabban az évben, valamivel később, a szavazók leváltottak hivatalából, és Greeley végül
elment Garyba, és egy autógyár futószalagjánál dolgozott. Sally minden héten meglátogatta
Szemetet, és mindig sírt.
SZEMÉTLÁDA suttogott: – Megvagy, kurafí! – azután lopva körülnézett, hogy nem hallotta-e valaki,
amikor káromkodott. Természetesen senki sem hallotta, mivel a Cheery Olaj 1. számú tartályának
tetején volt, de még ha a földön lett Volna is, ott se maradt senki. A kísérteteket leszámítva. Fölötte
dundi fehér felhők vitorláztak.
Egy nagy cső állt ki a szivattyúzó gépezetből, a belső átmérője meghaladta a hatvan centit, a
végére olyasmit szereltek, amit az olajosok csatlakozócsőnek hívnak. Ezt szigorúan feltöltéskor és
ürítéskor használták, de a tartály most tele volt ólommentes benzinnel, egy kevés ki is csöpögött,
talán félliternyi, fénylő nyomokat húzva a tartály tetejére lerakódott finom porban. Szemétláda
hátralépett, a szeme ragyogott, egyik kezében jókora kulcsot, a másikban kalapácsot markolt.
Leejtette őket, csak úgy kongtak.
Még csak nem is lesz szüksége arra a benzinre, amit magával hozott! Kapta a kannát, felkiáltott
– Félre a bombákkal! –, és lehajította a tartályról. Nagy érdeklődéssel figyelte a kanna bukdácsoló,
villogó útját. Az út egyharmadánál a marmon nekivágódott a lépcsőnek, visszapattant, majd a földre
zuhant, körbe-körbe forogva, fröcskölve a borostyánszínű benzint, mivel az oldala kilyukadt,
amikor a lépcsőhöz csapódott.
Szemét visszafordult a csőhöz. Nézte a benzin fénylő tócsáit. Elővett egy levélgyufát a
mellzsebéből, és bámulta, bűntudattal, elbűvölve, izgatottan. A gyufa elején egy hirdetés azt tudatta,
hogy úgyszólván mindent megtanulhatsz a chicagói La Salle Levelező Iskolában. Egy bombán
állok, gondolta. Lehunyta a szemét, remegett a félelemtől és az eksztázistól, és minden ujja
elzsibbadt a jól ismert, borzongató izgalomtól.
Hé, Szemét, te rohadt tűzbogár!
TERRE HAUTE-BÓL tizenhárom évesen elengedték. Nem tudták, hogy meggyógyították-e vagy sem,
de azt mondták, rendbe jött. Szükség volt a szobájára, hogy egy másik dilis kölyköt is
becsukhassanak pár évre. Szemétláda hazament. Lemaradt az iskolában, és nem tűnt valószínűnek,
hogy képes behozni. Sokkolták Terre Haute-ban, és amikor visszakerült Powtanville-be, nem tudott
emlékezni a dolgokra. Tanult egy vizsgára, de a felét elfelejtette, és fát kapott.