Stephen King

Kéz a kézben ballagtak visszafelé a partra. A lány időnként megállt, és köpött egyet a mólóról.
Lángvöröset. Ebből ugyan le nem nyel egy csöppet se, fújj, ki van zárva!
– Nincsenek.
– Akkor jó. – Megmarkolta a fiú kezét, és biztatóan mosolygott rá. – Terhes vagyok.
– Csakugyan? Az jó. Tudod, kit láttam Port...
Elhallgatott, ránézett, az arca hirtelen kifejezéstelenné és nagyon, nagyon óvatossá változott.
Frannie szíve kicsit megsajdult ettől a nagy óvatosságtól.
– Mit mondtál?
– Terhes vagyok. – Ragyogóan a fiúra mosolygott, és megint köpött a mólóról egy lángvöröset.
– Rossz vicc, Frannie – mondta a fiú bizonytalanul.
– Nem vicc.
Jess csak nézte. Egy idő után ismét elindultak. Amikor keresztülvágtak a parkolón, Gus előjött és
intett. Frannie visszaintegetett. Jess úgyszintén.
AZ 1-ES ORSZÁGÚTON megálltak a Tejkirálynőnél. Jess vett egy kólát, és a Volvo kormányánál
ülve, elgondolkodva szopogatta. Fran Különleges Banáncsónakot hozatott vele. Az anyósülés
ajtajának támaszkodott, úgyhogy fél méter választotta el őket, miközben kanalazta a mogyorót, az
ananászlevet és a lejkirálynő műfagylaltját.
– Tudod-e – szólalt meg –, hogy a T.K. fagylaltja javarészt buborék? Tudtad ezt? Sok embernek
fogalma sincs róla.
Jess csak nézte, egy szót sem szólt.
– Ez az igazság – folytatta a lány. – Ezek a jégkrémgyártó masinák csak óriás buborékfujó
gépek. Ezért adhatja a Tejkirálynő ilyen olcsón a fagylaltját. Üzletelméletből kaptunk róla egy
különlenyomatot. Sok bőrt lehet egy rókáról lenyúzni.
Jess csak nézte, és egy szót sem szólt.
– Mármost, ha igazi fagyit akarsz enni, akkor olyan helyre kell menned, mint a Deering
Fagylalda és az...
Könnyekben tört ki.
A fiú mellé csúszott, és átkarolta a vállát.
– Frannie, ne tedd ezt. Kérlek.
– Lecsöpögtetem magam a Banáncsónakkal – mondta a lány, még mindig sírva.
Jess zsebkendője ismét előkerült. Feltunkolta Frannie-ről a fagylaltot. Addigra a könnyek helyét
szipogás vette át.
– Különleges Banáncsónak Vérmártással – mondta a lány, és vörös szemmel nézett a fiúra. –
Nem bírok többet enni. Sajnálom, Jess. Kidobnád?
– Persze – válaszolta a fiú mereven.
Átvette Frantól a fagyit, kiszállt, és a szemétkosárba dobta. Viccesen megy, gondolta Fran,
mintha keményen odacsaptak volna neki, ahol a fiúknak a legjobban fáj. Hát, bizonyos értelemben
tényleg ott találták el. De ha más szemszögből nézzük, ő is így ment, miután Jess elvette a
szüzességét a parton. Olyan érzés volt, mint a csecsemőkori pelenkakiütés elfajultabb esete. Csak a
kiütéstől nem pocakosodik meg az ember.
A fiú visszatért, beszállt a kocsiba.
– Tényleg terhes vagy, Fran? – kérdezte hirtelen.
– Tényleg.
– Hogyan történt? Én azt hittem, szeded a tablettát.
– Hát úgy vélem, hogy egy: valaki a drága öreg Ovril minőségellenőrző osztályán elaludt a gomb
mellett, amikor az én piruláim haladtak a szállítószalagon, vagy kettő: a menzán valami olyasmivel
etetnek titeket, amitől a spermák megcombosodnak, három: esetleg elfelejtettem bevenni egy
tablettát, azután el felejtettem, hogy elfelejtettem.
Kemény, vékony, napfényes mosollyal nézett a fiúra, aki egy kicsit hátrébb húzódott.
– Mitől vagy dühös, Fran? Csak megkérdeztem.