Stephen King

nem lehetett, csak Waldo. Judynak annyit kellett tennie, hogy belenéz a naptárjába, és számol.
Miután megjött a gyerek, már ezt se kellett tennie. A gyerek pont olyan volt, mint Waldo. Fuj.
Úgyhogy két hosszú éve keccsölt, mindenféle ronda munkákat végzett különböző kajáldákban és
motelekben, miközben Waldo iskolába járt. Ezért hát legjobban Waldo iskoláját utálta, még annál is
jobban, mint a gyereket és Waldót. Ha ennyire kellett neki a család, akkor miért nem hagyja abba a
tanulást és megy el dolgozni? Judy megtette. De a szülei és Waldo szülei nem akarták engedni. Ha
ketten vannak, Judy rá tudta volna beszélni (előre meg kellett volna ígértetni vele, mielőtt
megengedte Waldónak, hogy hozzányúljon az ágyban), de a négy örömszülő mindig beleütötte az
orrát mindenbe. Ó, Judy, a dolgok sokkal jobban mennek majd, ha Waldo rendes munkát kap! Ó,
Judy, sokkal szebbnek látnád a világot, ha gyakrabban járnál templomba! Ó, Judy, kapd be a kobrát,
és mosolyogjál, amíg le nem megy! Amíg tövig le nem megy.
Ekkor jött a szuperinfluenza, és minden gondját megoldotta. Meghaltak a szülei, meghalt Petié, a
kisfia (ezen némileg búsult, de néhány napon belül túltette magát rajta), azután Waldo szülei haltak
meg, végül maga Waldo is, és Judy szabad volt. Meg sem fordult a fejében, hogy ő is meghalhat, és
persze nem is halt meg.
Nagy, zegzugos bérházban laktak Milltown belvárosában. A ház egyik jellegzetessége, amibe
Waldo totál belezúgott (Judynak természetesen szava sem lehetett), hogy a pincéjében volt egy
nagy, belépős fagyasztószekrény. A második emeleti lakást 1988-ban vásárolták, és ki volt az,
akinek mindig le kellett menni a hátszínért és a fasírtért a frizsibe? Hármat találgathatnak, az első
kettő nem számít. Waldo és Petie otthon halt meg. Addigra már nem volt kórház, csak a
nagykutyáknak, és a ravatalozók tömve voltak (egyébként is borzalmas ócska helyek, Judy semmi
pénzért sem ment volna közel hozzájuk), de még volt villany. Így hát levitte és betette őket a
mélyhűtőbe.
Az áram három napja ment ki Milltownban, de odalent még egész rendes hideg volt. Judy tudta,
mert naponta háromszor-négyszer lement, hogy megnézze a hullákat. Azt mondta magának, hogy
csak ellenőrzésből. Mi másért? Fixen nem kárörömből!
Július 2-án délután is lement, és elfelejtette kitámasztani a gumiékkel a fagyasztószoba ajtaját.
Az ajtó rácsapódott, és bekattant a zár. Kétévi jövés-menés után Judy most vette észre, hogy belül
az ajtón nincs kilincs. Addigra túl meleg volt a megfagyáshoz, de nem elég hideg az éhezéshez. Így
aztán Judy Horton végül mégiscsak a fia és a férje társaságában halt meg.
A MISSISSIPPI Hattiesburgból való Jim Lee háztartásának minden berendezését átkapcsolta egy
benzines generátorra, és halálos áramütést szenvedett, amikor kipróbálta, hogy működik-e.
RICHARD HOGGINS fiatal fekete volt, aki egész életét a michigani Detroitban élte le. Az utóbbi öt
évben szokott rá arra a finom, fehér porra, amit ő "herójn-nak" nevezett. A mostani járvány során
rendkívül kínos elvonási tünetei jelentkeztek, mivel valamennyi ismerős kereskedő és használó
meghalt vagy elmenekült.
Ezen a ragyogó nyári délutánon egy szeméttel teleszórt lejtőn ült, meleg 7-Upot ivott, és azt
kívánta, bár volna egy kis pora, egy kevéske, megelégedne akár fél adaggal is.
Eszébe jutott Allie McFarlane, és valami, amit róla hallott az utcákon, még mielőtt robbant volna
a szarbomba. A népek azt pletykálták, hogy Allie, aki a harmadik legnagyobb volt Detroitban,
éppen hozzájutott egy frankó szállítmányhoz. Mindenki jót fog kapni. Nem afféle barna szart. Kínai
fehéret, a legjobb anyagot.
Richie nem tudta fixre, hogy McFarlane hol tarthat egy ekkora rendelést – nem egészséges dolog
ilyesmiket tudni –, de többször hallotta a pletykát, hogy ha a rendőrök házkutatási parancsot
szereznének a Grosse Pointe-i házba, amelyet Allie a nagyapja testvérének vásárolt, akkor egy
életre bevarrhatnák Allie-t.
Elhatározta hát, hogy elmegy Grosse Pointe-ba. Egyébként sem volt semmi dolga.
A detroiti telefonkönyvből megszerezte egy bizonyos Erin D. McFarlane címét, aki a Lake Shore
Drive-en lakott, és elindult hozzá. Mire odaért, már majdnem besötétedett, és a lába is megfájdult a