Stephen King

– Bázis, itt a 17-es egység. Hallasz? Vétel.
– Hallak, a francba, de hol az a kurva Chumm? Bassza meg!
– Chumm és... azt hiszem, Halliday... kiszálltak a kocsiból, hogy jobban lássanak.
Visszamegyünk, Dick. Most úgy látom, a katonák egymást lövik. Nem tudom, ki győz, nem is
érdekel. Akárki lesz is, valószínűleg velünk folytatja. Ha azok, akik közülünk vissza tudnak menni,
vissza is érnek, azt javaslom, menjünk le mindnyájan a pincébe, és várjuk meg, amíg kifogy a
lőszerük. Vétel.
– A rohadt életbe...
– A fácánvadászat még zajlik, Dick. Nem viccelek. Vétel. Vége.
A fentiekben átírt beszélgetés nagy részében halk pattogás hallható a háttérből, ami némi
hasonlatosságot mutat az égő vadgesztenye hangjával. Valamint cérnavékony sikoltozás hallható...
majd az utolsó negyven másodpercben az aknavetők felrobbanó lövedékeinek vastag köhögése.
AZ ALÁBBIAKBAN egy dél-kaliforniai nagyfrekvenciás rádiósávon zajlott beszélgetés dekódolt
átirata következik. A rögzítés helyi idő szerint este 7.17 és 7.20 között történt.
– Massingill 10. övezet. Ott vagy, Kék Bázis? Az üzenet kódja Annie Oakley, sürgős-plusz-10.
Jelentkezz be, ha ott vagy. Vétel.
– Len vagyok, David. Azt hiszem, hagyhatjuk a hivataloskodást. Senki sem hallgat le.
– Elszabadult, Len. Minden. L. A. lángokban áll. Az egész kurva város és a környék. Minden
emberem beteg vagy föllázadt vagy meglógott, vagy versenyt fosztogat a polgári lakossággal. A
Bank of America központjának a panorámaszobájában vagyok. Több mint hatszáz ember igyekszik
befelé, hogy elkapjon. A zöme hivatásos katona.
– A dolgok széthullnak. A központ nem tart ki.
– Ismételd meg. Nem értettem.
– Nem érdekes. Ki tudsz jutni?
– Francokat. De a csürhe élvonalának adok valamit, amin elgondolkodhat. Van egy hátrasiklás
nélküli puskám. Csürhe! Mocskos csürhe!
– Sok szerencsét, David.
– Neked is. Tartsd össze, ameddig lehet.
– Megteszem.
– Nem vagyok biztos...
A beszélgetés ennél a pontnál megszakad. Reccsenő, szakadó hang, a meghasadó fém
csikorgása, a szétrobbanó üveg csörömpölése. Rengeteg ordító hang. Kézifegyverek dörgése, azután
nagyon közel az adóhoz, annyira közel, hogy a hang eltorzul, súlyos, dübbenő robbanás, ami lehet
akár hátrasiklás nélküli fegyver is. Az ordítás, üvöltés közeledik. Gellert kapott golyó csattan,
sikoly, nagyon közel a mikrofonhoz, puffanás, aztán csönd.
AZ ALÁBBIAKBAN a San Franciscó-i reguláris katonai sáv átirata következik. A rögzítés helyi idő
szerint este 7.28 és 7.30 között történt.
– Katonák, testvéreim! Elfoglaltuk a rádióállomást és a főparancsnokságot! Elnyomóitok
halottak! Én, Zénó testvér, eddig a percig Roland Gibbs őrmester, kikiáltom magam Észak-
Kalifornia Köztársaság első elnökévé! Miénk a hatalom! Miénk a hatalom! Mindent az
ellenőrzésünk alatt tartunk. Ha tisztjeitek megpróbálják hatályon kívül helyezni parancsaimat,
lőjétek le őket, mint a kóbor kutyákat az utcán! Mint a kutyákat! Mint a szaros seggű szukákat!
Jegyezzétek föl a szökevények nevét, rangját, sorszámát! Írjatok névsort azokról, akik lázító vagy
áruló beszédeket tartanak az Észak-Kalifornia Köztársaság ellen! Új nap virrad ránk! Az elnyomó
napjának vége! Mi...
Géppuskatűz kelepelése. Sikolyok. Puffanások, dörrenések. Pisztolylövések, újabb sikolyok,
hosszan tartó géppisztolysorozatok. Hosszú, haldokló nyögés. Három másodperc csönd.
– Itt Alfred Nunn, az Egyesült Államok hadseregének őrnagya. Ideiglenesen átveszem a San
Franciscó-i körzetben állomásozó haderő irányítását. A főhadiszállást elfoglaló maroknyi árulóval
leszámoltunk. Mindent kézben tartok, ismétlem, mindent kézben tartok. A hadművelet folytatódik.