Stephen King

eugrott a kocsiba, és az autó már repítette is oda, ahova igyekezett, vagy legalábbis jó darabon
elvitte. Az autó utat evett, és a kipufogóján mérföldeket eregetett. Az autó a teleportálás egyik
formája. Az autó legyőzte a térképet. De most nincs autó, bár ezeken az utakon praktikus
szállítóeszköz lenne, akár hetven-nyolcvan mérföldön át egyhuzamban, ha az ember óvatos. Ha
pedig végképp elakad az ember, akkor egy darabig gyalogol, azután kerít másik autót. Kocsi nélkül
olyanok, mint a hangyák, amelyek egy elesett óriás mellén másznak, hangyák, amelyek vég nélkül
trappolnak egyik mellbimbótól a másikig. És így Nick félig kívánta, félig ábrándozott róla, hogy ha
végre találkoznak valakivel (feltéve, ha bekövetkezik), ugyanaz történik, mint a stopolás többnyire
gondtalan napjaiban: a következő dombtető mögül előcsillan az ismerős króm, a napban villanó
fém, amely vakit, mégis örömmel tölti el a szemet. Lehet egy tökéletesen átlagos amerikai autó,
Chevy Biscayne vagy Pontiac Tempest, drága öreg detroiti gördülő vas. Nick álmaiban sohasem
szerepelt Honda, Mazda vagy Yugo. Odagördül az amerikai szépség, és kormánynál egy férfi ül
majd, aki hetykén kitolja az ablakon napsütötte könyökét. Elmosolyodik, és azt mondja: – Azt a
szentségit, srácok! Hát nem vagyok egy mázlista kurafi, hogy megláttalak tikteket, fiúk! Na, ugrás
befele. Ugrás, oszt lássuk, merre tovább!
De aznap senkit sem láttak, és tizedikén Julie Lawryval futottak össze.
ISMÉT DÖGMELEG VOLT. A délután nagy részét úgy tekerték végig, hogy az ingüket a derekukra
kötötték, és mindketten olyan barnára sültek, mint az indiánok. Aznap nem haladtak Valami jó
ütemben az almák miatt. A zöld almák miatt.
Egy tanyaudvaron öreg almafára leltek, a gyümölcse zöld, kicsi és savanyú volt, de ők már
hosszú ideje majd' elepedtek a friss gyümölcsért, olyannak érezték hát, mint az ambróziát. Nick
kettő után megfékezte magát, Tom viszont mohón bevágott vagy hatot, egyiket a másik után,
egészen a magházig lerágta őket. Nem törődött Nick integetésével, hogy abba kéne hagynia; amikor
valamit a fejébe vett, akkor Tom Cullen éppen olyan elragadó tudott lenni, mint egy négyéves,
nyakas gyerek.
Úgyhogy Tomot délelőtt tizenegytől majd' egész délután kínozta a hasmars. Kis patakokban
csurgott az arcán a verejték. Nyöszörgőn. Le kellett szállnia a bicikliről, és még a kis emelkedőkön
is tolnia kellett. Noha Nicket bosszantotta a lassúság, valami keserves mulatságot talált a dologban.
Amikor délután négy fele elértek Pratt városát, Nick elhatározta, hogy ennyi elég volt egy napra.
Tom hálásan lerogyott a buszmegálló egyik padjára az árnyékban, és azonnal elszunnyadt. Nick
otthagyta, és végigment a kihalt üzleti negyeden, hogy egy gyógyszertárra leljen. Kerít Pepto-
Bismolt, és belediktálja Tomba, ha fölébred, akár tetszik neki, akár nem. Ha egy egész üveggel kell
megitatnia, hogy Tom végre elduguljon, akkor annyit fog. Másnap jobb tempóban akart haladni.
Talált egy boltot a Pratt mozi mellett. Beosont a nyitott ajtón, és egy pillanatig csak állt, beszíva
az ismerős, forró, állott levegőt. Más szagok is keveredtek belé, erősek és émelyítők. A parfümszag
volt a legerősebb. Talán néhány üveg felrobbant a hőségben.
Körülnézett, a hasmenés elleni gyógyszereket kereste, igyekezett visszaemlékezni, hogy a Pepto-
Bismol eláll-e ilyen forróságban. Majd elolvassa a címkén. A szeme átsiklott egy kirakati babán, és
két sorral arrébb meglátta, amit keresett. Kettőt lépett feléje, amikor észbe kapott, hogy drogériában
még sohasem látott kirakati babát.
Visszanézett, és meglátta Julie Lawryt.
A lány dermedten állt, egyik kezében egy üveg parfümmel, a másikban kis üvegpálcával, amivel
a kölnit szokták kipróbálni. Porcelánkék szeme nagyra tágult a döbbent hitetlenkedéstől. Barna
haját a háta közepéig lógó, rikító selyemsállal kötötte hátra. Rózsaszín pulóvert viselt és
farmersortot, amelyet olyan rövidre vágott hogy elment volna bugyinak. Egy csomó pattanás volt a
homlokán, meg egy szépen fejlett példány az álla kellős közepén.
Sóbálvánnyá meredve bámultak egymást Nickkel a kihalt bolton át. Azután a parfümös üveg
kiesett a lány kezéből, és szétrobbant, mint egy bomba. Ravatalozóra emlékeztető, melegházi ájer
öntötte el a boltot.
– Jézusom, te valódi vagy? – kérdezte a lány remegő hangon.