Stephen King

– Több katona tört be a külső irodába – jelentette Ray. – Föl vannak fegyverkezve... úgy
festenek, mint ha tisztogatásra indulnának az ötven évvel ezelőtti Franciaországban. Nem számítva
a gázálarcot...
– Kapcsolja le! – bömbölte egy tagbaszakadt alak őrmesteri csíkokkal a karján. A fülke üvegfala
előtt tornyosult, és a karabélyával hadonászott.
– Nem kapcsolom! – kiáltott vissza Ray. Nagyon fázott, és amikor elnyomta a cigarettáját a
hamutartóban, látta, hogy az ujjai remegnek. – Ennek az állomásnak engedélye van a Szövetségi
Távközlési Hivataltól, és én...
– Én meg visszavonom azt a kibaszott engedélyt! Most pedig kapcsolja le!
– Nem kapcsolom! – ismételte meg Ray, és a mikrofon felé fordult. – Hölgyeim és uraim,
parancsot kaptam, hogy kapcsoljam le a KLFT adót, én pedig megtagadtam ezt a parancsot, azt
hiszem, teljes joggal. Ezek az emberek nem úgy viselkednek, mint az amerikai katonák, hanem mint
a nácik. Én nem...
– Utolsó esély! – Az őrmester fölemelte a fegyverét.
– Őrmester – szólalt meg az egyik katona az ajtónál –, nem hinném, hogy maga csak úgy...
– Ha az az ember még egy szót szól, nyírják ki – mondta az őrmester.
– Azt hiszem, le fognak lőni – mondta Ray Flowers. A következő pillanatban a fülke üvege
berobbant, és ő a vezérlőasztalra zuhant. Valahol fülsértően felvinnyogott a feedback, amely
hullámokban erősödött. Az őrmester az egész tárat az asztalba ürítette, és a visítás abbamaradt. A
kapcsolótábla fényei tovább hunyorogtak.
– Na! – fordult meg az őrmester. – Egyre vissza akarok érni Carthage-ba, és nem...
Három embere egyszerre nyitott rá tüzet, az egyik hátrasiklás nélküli fegyverrel, amely
másodpercenként hetven gáztöltésű golyót lőtt ki. Az őrmester kopogva-csoszogva eljárta
haláltáncát, azután háttal átzuhant a fülke üvegfalának csonkján. Bakancsos lába megrándult, és
néhány üvegcserepet rúgott ki a keretből.
Egy közlegény, akinek savószín arcából kidagadtak a pattanások a megkönnyebbüléstől,
könnyekben tört ki. A többiek döbbent hitetlenséggel álltak. A kordit szaga súlyosan, émelyítően
ülte meg a levegőt.
– Kinyiffantottuk! – kiáltotta a közlegény hisztérikusan. – Szent ég, kinyiffantottuk Peters
őrmestert!
Senki sem válaszolt. Az arcuk még mindig bamba és értetlen volt, bár később csak azt bánták,
hogy nem hamarabb tették meg. Ez valami halálos játék volt, de nem az ő játékuk.
A telefon, amelyet Ray Flowers közvetlenül a halála előtt rákapcsolt a hangosítóra, nyivákolni
kezdett.
– Ray! Ott van, Ray? – kérdezte egy fáradt orrhang. – Mindig hallgatom a műsorát a férjemmel,
és csak azt akarjuk mondani, hogy jó munka volt, ne hagyja, hogy basáskodjanak magával.
Rendben, Ray? Ray!... Ray!...
KÖZLEMÉNY 2 ÖVEZET TITKOS KÓDOLT
KÜLDI: LANDON 2 ÖVEZET NEW YORK
CÍMZETT: CREIGHTON PARANCSNOKSÁG
TÉMA: KARNEVÁL MŰVELET
JELENTÉS: A NEW YORK-I KORDON MÉG MŰKÖDIK TESTEK LERENDEZÉSE
FOLYAMATBAN VÁROS VISZONYLAG NYUGODT X FEDŐSZTORI VÁRTNÁL
GYORSABBAN MEGBUKOTT DE MOSTANÁIG SEMMI OLYASMI AMIT NE
TUDNÁNK KEZELNI VÁROS LAKOSSÁGÁNAK NAGY RÉSZÉT SZUPERINFLUENZA
OTTHON TARTJA XX KI / BEJÁRATOKNÁL (GEORGE WASH HÍD TRIBOROUGH HÍD
BROOKLYN HÍD LINCOLN ÉS HOLLAND ALAGUTAK TOVÁBBÁ KÜLSŐ
VÁROSRÉSZEKBEN KORLÁTOZOTT KAPACITÁSÚ GYORSFORGALMI UTAK)
ZÁRLATOT FENNTARTÓ CSAPATOK BECSÜLT VESZTESÉGE 50% CSAPATOK
TÖBBSÉGE AKTÍV SZOLGÁLATRA ALKALMAS ÉS HASZNÁLHATÓ XXX HÁROM