Stephen King

A tépett szőke nő alulmaradt a küzdelemben, amelyet a másik ember puskájának megszerzéséért
vívott. A férfi kiszabadította a fegyvert, és a nő felé rúgott, talán a gyomrát célozta, de a combját
találta nehéz bakancsával. A nő hátratántorodott, a karjaival csápolt, hogy ne veszítse el az
egyensúlyát, végül belefenekelt egy tócsába.
Most lelövi, gondolta Frannie, de a férfi megpördült, mint egy részeg katona, amikor hátraarcot
csinál, és gyorsan tüzelni kezdett három nőre, akik a Country Squire oldalához lapultak.
– Jaaa! Kurvák! – visította emez úriember. – Jaaa! Kurvák!
Az egyik asszony összerogyott, és megszigonyozott halként vonaglott a kombi és a felfordult
vontató között. A másik kettő futásnak eredt. Stu rálőtt a férfira, de elvétette. Az ember az egyik
menekülő nőre lőtt, és nem vétette el. A nő az ég felé lökte a kezét, és összeesett. A másik élesen
elkanyarodott balra, és berohant a rózsaszín vontató mögé.
A harmadik férfi, aki elvesztette a puskáját és nem tudta visszaszerezni, körbe-körbe botorkált a
lágyékát markolva. Az egyik nő célba vette a puskával, és meghúzta mindkét ravaszt, miközben
behunyt szemmel, grimaszolva várta a dörgést. Semmi. A fegyver nem volt megtöltve. A nő
megfordította, és a csövénél fogva kurta ívben lecsapott. Eltévesztette a férfi fejét, a nyaka és a jobb
válla közötti hajlatba talált bele. A férfi térdre esett, és mászni kezdett. A rongyos farmert és KENT
ÁLLAMI EGYETEM feliratú kék pulóvert viselő nő követte, és csépelte a puskával. A férfi
mászott, most már patakokban ömlött a vére, a kenti egyetem pulóverét viselő nő tovább bunkózta.
– Jaaaa, kurvák! – visította a másik ember, és rálőtt egy kábult, motyogó, középkorú asszonyra.
A távolság nem lehetett több egy méternél, a nő beledughatta volna a kisujját a csőbe. A férfi mégis
elvétette. Ismét meghúzta a ravaszt, ám ez alkalommal a puska csak csettent.
Harold két kézre fogta a pisztolyát, ahogy a zsaruktól látta a moziban. Meghúzta a ravaszt, és a
golyó szétzúzta a férfi könyökét. Elejtette a puskát, ugrálni kezdett, és magas, jajongó hangokat
hallatott. Frannie-t arra emlékeztette, amikor Tapsi Hapsi azt mondja: "Kéééérlek!"
– Eltrafáltam! – ujjongott Harold. Eltrafáltam! Istenemre, eltrafáltam!
Frannie-nak végre eszébe jutott a biztosító kar. Éppen akkor biztosította ki a puskáját, amikor
Stu ismét lőtt. A második férfi eldőlt, most a gyomrát markolászta a könyöke helyett, és visított.
– Istenem, Istenem mondta szelíden Glen. A tenyerébe temette az arcát, és sírni kezdett.
Harold ismét lőtt A férfi teste ugrott egyet. Már nem visított.
A Kent Állami Egyetem pulóverét viselő nő ismét lecsapott a puskatussal, és ez alkalommal
telibe találta a kúszó férfi fejét. Úgy hangzott, mint amikor Jim Rice telibe talál egy magas kemény
labdát. A diófa tus és a férfi feje széthasadt.
Egy pillanatig csönd volt. Egy madár belekiáltott a csöndbe: Vitvit... vitvit...vitvit.
Akkor a pulóveres lány szétvetett lábbal megállt harmadik férfi hullája fölön, és olyan elnyújtott,
ősi diadalüvöltést hallatott, amely élete végéig kísérteni fogja Fran Goldsmitht.
A SZŐKE LÁNY Dayna Jurgens volt az ohiói Xeniából. A Kent Állami Egyetem pulóverét viselő
lányt Susan Sternnek hívták. A harmadik nő, aki megmogyorózta a remingtonost, Patty Kroger
névre hallgatott. A másik kettő valamivel idősebb volt náluk. A legidősebb, mondta Dayna, Shirley
Hammet volt. A másik nőnek, aki a harmincas évei közepén járt, nem tudtak a nevét; sokkos
állapotban tévelygett, amikor Al, Garvey, Virge és Ronnie két napja fölszedte Archbold varosában.
Ők kilencen letértek az országútról, és letáboroztak egy tanyaházban Columbiától nyugatra, az
indianai határon túl. Valamennyien sokkos állapotban voltak, és Fran később arra gondolt, hogy ha
valaki megfigyelte volna haladásukat a sztrádán felfordult rózsaszín vontatótól a tanyaházig, azt
hitte volna, hogy a helyi bolondokháza kirándul. A combig érő fű, amely még nedves volt az
éjszakai esőtől, hamarosan átáztatta a nadrágjukat. Fehér pillangók röpködtek lomhán, mert a
szárnyuk még nehéz volt a párától, részeg köröket és nyolcasokat írtak le körülöttük. A nap nem sok
sikerrel próbált áttörni, mert egyelőre csak fényes folt volt az egész eget elborító, fehér
felhőtakarón. De a felhők ellenére máris meleg volt, párás meleg, és a levegő megtelt kavargó
varjúfelhőkkel és nyers, csúf károgásukkal. Mostanság több a varjú, mint az ember, révedezett Fran.
Ha nem vigyázunk, még lecsipegetnek minket a föld színéről. A fekete madarak bosszúja. Vajon
húsevők a varjak? Nagyon tartott tőle, hogy igen.