Stephen King

AZNAP ÉJJEL a takarójába burkolózott Larry azon töprengett, odajön-e hozzá a nő, ha Joe elalszik,
vagy nem kellene-e neki odamennie? Kívánta Nadine-t, és abból, ahogy a nő azt a gumicsővel
előadott abszurd némajátékot nézte, úgy vélte, Nadine is kívánja őt. Végül elaludt.
Azt álmodta, hogy eltévedt egy kukoricaföldön. De zenét hallott, valaki gitározott. Joe volt az.
Ha megtalálja Joe-t, akkor minden rendben lesz. Így hát követte a hangot, ha kellett, áttörtetett
egyik sorból a másikba, és végül kiért egy szabálytalan alakú tisztásra. Apró kis ház állt rajta,
tornáca rozsdás, vén bakokra támaszkodott. Nem Joe gitározott, hogyan is gitározhatott volna? Joe
az ő bal kezét fogta, Nadine a jobbot. Vele voltak. Egy öregasszony gitározott, egyfajta dzsesszes
spirituálét, ami megmosolyogtatta Larryt. A tornácon ülő öregasszony fekete volt, és körülbelül a
legöregebb asszony, akit Larry életében látott. De volt benne valami, amitől jól érezte magát...
olyan jól, mint kisfiú korában, amikor a mama váratlanul megölelte, és azt mondta: Itt van a legjobb
fiú, itt van Alice Underwood örökkön kedvenc fiúja!
Az öregasszony abbahagyta a játékot és rájuk nézett.
Jó órában legyen mondva, társaságom van! Lépjetek előre, ahol láthatlak benneteket, mert a
szemem már nem olyan, mint valaha.
így hát kéz a kézben, mindhárman előreléptek, és Joe menet közben kinyújtotta a kezét, és lassú
ingamozgásba lendített egy sima öreg autógumiból készült hintát. A kerék fánk formájú árnyéka
ide-oda siklott a gazos udvaron. Kicsiny tisztáson voltak, szigeten a kukoricatengerben. Észak felé
földút húzódott, amely ponttá keskenyedett a látóhatáron.
Akarnál játszani az öreg dobozomon?, kérdezte az öregasszony Joe-t, ő pedig buzgón előrelépett,
és átvette a gitárt a csomós kezekből. Azt a dallamot kezdte pengetni, amelyet követve átjutottak a
kukoricáson, csak gyorsabban és jobban csinálta az öregasszonynál.
Az Isten áldja, de jól játszik. Én mán túl öreg vagyok. Nem tudom rávenni az ujjaimat, hogy
gyorsabban mozogjanak. A reoma miatt. De 1902-ben a Városházán játszottam. Én voltam az első
néger, aki valaha ott játszott, a legeslegelső.
Nadine megkérdezte tőle, hogy kicsoda. Ez a hely mintha örökkévaló lett volna, a nap egy órával
besötétedés előtt állt meg az égen, a hinta, amelyet Joe meglendített, ide-oda lengett a gazos
udvaron. Larry azt kívánta, bárcsak örökké itt maradhatna, ő és a családja. Ez jó hely volt. Az
arctalan ember itt sohasem éri utol őt, Joe-t vagy Nadine-t.
Abagail anyának hívnak. Asszem, én vónék a legvénebb asszony Kelet-Nebraskában, de még
mindig van némi sütnivalóm. Gyertek hozzám olyan gyorsan, amilyen hamar csak lehet. Mennünk
kell, mielőtt kiszimatol bennünket.
Felhő takarta el a napot. A hinta lengése semmivé apadt, a gitár elhallgatott, és Larry tarkóján
fölmeredt a szőr. Az öregasszony semmit sem látszott észrevenni.
Ki szimatolhat ki bennünket?, kérdezte Nadine, és Larry azt kívánta, bár tudna beszélni, hogy
rákiáltson, szívja vissza a kérdést, mielőtt az elszabadulna és nekik ugorhatna.
A fekete ember. Az ördög szolgája. Istennek hála, közöttünk és közötte ott van a Sziklás-hegység,
de ez nem sokáig fogja visszatartani. Ezért kell összefogózkodnunk, Coloradóban. Isten eljött
hozzám egy álomban, és megmutatta, hol. De sietnünk kell, sietni, amennyire bírunk. Szóval
gyertek, látogassatok meg. Mások is jönnek.
Nem, felelte Nadine hideg, rettegő hangon. Mi Vermontba megyünk. Csak Vermontba, egy rövid
útra.
A te utad hosszabb lesz, mint a miénk, ha nem győzöd le a hatalmát, felelte az öregasszony Larry
álmában. Nagyon szomorúan nézett Nadine-ra. Asszony, ez itt jó embered lehetne. Küszködik, hogy
kivessen magából valamit. Miért nem kapaszkodsz belé, ahelyett hogy kihasználod?
Nem! Vermontba megyünk, VERMONTBA!
Az öregasszony szánalommal nézett rá. Ha nem vigyázol, egyenesen a pokolba mész, Éva lánya.
És ha odaérsz, akkor megfogod tudni, hogy a pokol hideg.
Az álom ekkor fölrepedt, sötét hasadékokra szakadt, amelyek elnyelték Larryt. Abban a sötétben
valami osont mögötte. Valami hideg, kegyetlen, és hamarosan meg fogja látni vigyorgó fogait.