Stephen King

segített, amikor azon győzködte magát, hogy a legtöbb ház üres, lakóik rég elmenekültek Camden,
El Dorado vagy Texarkana felé.
Visszament a Baker-házhoz. Jane Baker mélyen aludt, a homloka hűvös volt. De Nick ez
alkalommal nem reménykedett.
Dél volt. Visszatért a kamionparkolóba, most már megérezte a rossz éjszakát. Egész teste
lüktetett, amióta leesett a bicikliről. Baker 45-öse csapkodta a csípőjét. A parkolóban megmelegített
két doboz levest, és termoszokba töltötte. A jégszekrényben levő tej jónak látszott, abból is vitt egy
palackkal.
Billy Warner meghalt. Amikor Mike meglátta Nicket, hisztérikusan vihogni kezdett, és
mutogatott.
– Kettőnek vége, egy maradt! Kettőnek vége, egy maradt! Most mán bosszút álltál! Igaz? Igaz?
Nick a seprűnyéllel óvatosan áttolta a leveses termoszt a nyíláson, utánaküldött egy nagy pohár
tejet. Mike aprókat kortyolva egyenesen a termoszból itta a levest. Nick fogta a maga termoszát, és
letelepedett a folyosón. Le fogja vinni Billyt, de először ebédelnie kell. Éhes volt. Amint megitta a
levesét, elgondolkodva nézte Mike-ot.
– Azon filózol, hogy vagyok? – kérdezte Mike.
Nick bólintott.
– Ugyanúgy, mint amikor reggel itt hagytál. Fél kila slejmet krákogtam ki. – Reménykedve
nézett Nickre.
– Anyukám mindig aszonta, ha így kikrákogod, akkor jobban leszel. Talán enyhébb az esetem,
he? Gondolod, hogy lehetséges?
Nick vállat vont. Akármi lehetséges.
– Olyan erős vagyok, mint egy bival! – dicsekedett Mike. – Szerintem ez semmiség. Szerintem
én kihordom. Figyelj mán, haver, engedj ki! Kérlek! Most mán könyörgök neked!
Nick gondolkodott.
– Istenit, hát nálad a pisztoly. Semmit se akarok tőled. Csak el akarok tűnni a városból. Először
megnézem a feleségemet...
Nick Mike bal kezére mutatott, amelyen nem volt gyűrű.
– Jó, hát elváltunk, de még itt él a városba, odaki a Ridge Roadon. Szeretném látni. Mi a
véleményed? – Mike elsírta magát. – Adj egy lehetőséget! Ne zárjál be ebbe a patkányfogóba!
Nick lassan fölállt, kiment az irodába, és kihúzta az íróasztal fiókját. Ott voltak a kulcsok. Mike
logikája támadhatatlan; semmi értelme abban bízni, hogy valaki idejön és elviszi őket ebből a
szörnyű kavarodásból. Fogta a kulcsokat, visszatért a fogdába. Előhúzta azt, amelyet Big John
Baker mutatott neki, a fehér ragtapaszcsíkkal jelöltet, és a rácson át odalökte Mike Childressnek.
– Kösz – dadogta Mike. – Ó, kösz. Sajnálom, hogy megruháztunk. Istenre esküszöm, Ray ötlete
volt, én és Vince igyekeztünk leállítani, de hát ivott és begerjedt... – A kulcs zörgött a zárban. Nick
hátrább állt, fogta a pisztoly agyát.
Nyílt a cellaajtó, Mike kilépett. – Komolyan gondolom – mondta. – Csak el akarok tűnni ebből a
városból. – Görcsösen vigyorogva eloldalazott Nick mellett, majd kivágódott a szűk fogdát az
irodától elválasztó ajtón. Mire Nick utánament, Mike mögött már csukódott is az iroda ajtaja.
Nick kilépett az irodából. Mike a járdán állt, kezével a parkolóórára támaszkodott, és az üres
utcát nézte.
– Istenem! – suttogta. Megfordult, döbbenten meredt Nickre. – Ez minden? Ez minden?
Nick bólintott, még mindig a pisztolyt szorongatva.
Mike valamit mondani akart, de köhögőroham lett
belőle. Eltakarta a száját, azután megtörölte az ajkát.
– Húzok innét – mondta. – Ha van eszed, kuka, te is ezt teszed. Hiszen ez olyan, mint a fekete
halál vagy micsoda.
Nick vállat vont. Mike elindult a járdán. Egyre gyorsabban és gyorsabban, végül már futott. Nick
figyelte, amíg el nem tűnt a szeme elől, azután bement az irodába. Sohasem látta többé Mike-ot. A
szíve könnyebb volt, és hirtelen bizonyosra vette, hogy helyesen cselekedett. Lefeküdt a priccsre, és
szinte azonnal elaludt.