Stephen King

33. FEJEZET
A SERIFF irodájának ajtaja fölött nyolc óra huszonkettőt mutatott az óra, amikor kialudt a
villany.
Nick Andros egy papírkötéses könyvet olvasott, amelyet a vegyesbolt polcáról vett le, egy
rémregényt a rémült nevelőnőről, akinek a szemrevaló uraság fiait kellene tanítania egy magányos,
szellemjárta birtokon. Nick, noha még félig sem olvasta el a könyvet, máris tudta, hogy a szellem
valójában a szemrevaló uraság felesége, akit valószínűleg bezártak a padlásra, és bolond, épp csak
nem forog.
Amikor kialudtak a fények, a fiú szívverése meglódult, és egy hang sugdosott valahonnan az
elme mélyéből, onnan, ahol a lidércnyomások lapítottak, amelyek most már minden álmában
kísértettek: Érted jön... ott van kint, az éjszaka országútjain... a rejtőzés útjain... a sötét ember...
A könyvet az asztalra ejtette, és kiment az utcára. A nappal utolsó fényei még nem tűntek el az
égről, de a szürkület már estébe hajlott. Az utcai lámpák nem égtek. Ugyancsak elsötétedett a
vegyesbolt kirakatában az éjjel-nappal világító neon. Elnémult a villanypóznák tetején a
transzformátorok halk zúgása is; ez utóbbit Nick úgy állapította meg, hogy rátette a kezét az
egyikre, de semmit sem érzett a fán kívül. A rezgés, ami neki a hangot pótolta, megszűnt.
Az iroda takarítószekrényében volt gyertya, egész dobozzal, de a gyertyák gondolata nem
nagyon vigasztalta meg Nicket. Annyira megrendítette a világosság eltűnése, hogy most csak állt,
nyugat felé bámult, és némán könyörgött a fénynek, ne hagyja itt, ne taszítsa ebbe a sötét temetőbe.
De mindhiába. Tíz perccel kilenc után Nick már nem áltathatta magát azzal, hogy még maradt az
égen világosság, így visszatért az irodába, és tapogatózni kezdett a szekrény felé, amelyben a
gyertyák voltak. Az egyik polcon matatott a megfelelő doboz után, amikor kivágódott mögötte az
ajtó, és betámolygott a püffedt, fekete arcú Ray Booth, aki most is viselte csillogó főiskolai
gyűrűjét. Egy hete, június huszonkettedikének éjszakája óta lapított az erdőben, a kertek alatt.
Huszonnegyedikén reggel rosszul érezte magát, és végül ma este az éhség és a halálfélelem beűzte a
városba, ahol senkit sem talált, csak ezt az átkozott kuka korcsot, aki elsősorban felelős azért, hogy
ilyen pácba került. A kuka olyan nagy mellénnyel sétált keresztül a főtéren, mintha az övé lenne a
város, ahol Ray majdnem az egész életét leélte, derekán a seriff pisztolyával, amelyet mesterlövész
módjára még a combjához is odakötött egy zsinórral. Tán azt gondolja, hogy tényleg az övé a város.
Ray sejtette, hogy bele fog halni abba az akármicsodába, ami a többieket is lekaszálta, de előbb még
megmutatja az átkozott korcsnak, hogy vele nem szórakozhat.
Nick háttal állt neki, és egészen addig fogalma sem volt róla, hogy már nincs egyedül Baker
seriff irodájában, amíg a két kéz rá nem zárult a nyakára. A doboz, amelyet épp akkor vett föl,
kiesett a kezéből, tőrön viaszgyertyák gurultak a padlón. Félig megfulladt, mire sikerült leküzdenie
első rémületét. Hirtelen bizonyossággal érezte, hogy álmainak fekete teremtménye életre kelt:
valami pokol pincéjéből jött gonosz lélek van mögötte, amely pikkelyes mancsát akkor szorítja a
torkára, amikor megszűnik a világosság.
Azután görcsösen, ösztönszerűen megmarkolta a fojtogató kezeket, és szabadulni próbált. Forró
lélegzet csapott a fülébe, noha semmit sem hallott. Sikerült egy hörgő lélegzethez jutnia, mielőtt a
mancsok ismét megszorultak volna a torkán.
Úgy tántorogtak a feketeségben, mint árnyéktáncosok. Ray Booth érezte, hogy apad az ereje a
viaskodó kölyöktől. A feje lüktetett. Ha nem végez gyorsan a kukával, akkor sohasem végez vele.
Minden maradék erejével szorította a girhes kölyök nyakát.
Nick érezte, hogy a világ távolodik. A fájdalom a torkában, amely eleinte éles volt, tompa és
távoli lett, majdhogynem kellemes. Bakancsának sarkát belevágta Booth lábába, és ugyanakkor
teljes súlyával nekivetette magát a drabális embernek. Booth kénytelen volt hátrálni. Egyik lába egy
gyertyára lépett. A gyertya elgurult, Booth nagy robajjal zuhant a földre, magával rántva Nicket, és
a keze végre leszakadt a fiú nyakáról.