Stephen King

egyszerre mindig csak egy követ, apafej. Ez minden. Egyszerre csak egy követ. Mégis azt olvastam
arról a kurva falról, hogy távcső nélkül is látható a világűrből.
Az érdeklődő olvasókkal tudatom, hogy a történetet már elmondtam a Danse Macabre utolsó
fejezetében, amely 1981-ben adott szerteágazó, de felhasználóbarát képet a horror műfajáról. Ez
nem annak a könyvnek a reklámja; csupán annyit mondok, hogy ott elolvashatják a történetet, ha
tetszik, noha ott nem azért szerepel, mintha önmagában érdekes lenne, csupán egy gyökeresen
ellentétes szempont illusztrálására.
Ami ezt a könyvet illeti, a lényeg az, hogy megközelítőleg négyszáz kéziratoldalnyi anyagot
hagytam ki a végső változatból, mégpedig nem a kiadó miatt; ha ez lett volna a helyzet,
megelégszem azzal, hogy a könyv eredeti formája szerint élje a saját életét, és végül természetes
halállal múljék ki.
A vágások a könyvelés parancsára történtek. Összeadták az előállítás költségeit, összevetették
korábbi négy, keménykötésben megjelent művemmel, és úgy döntöttek, hogy egy ilyen könyv ára
12,95$ lehet, a piac ennyit bír el (hasonlítsák össze ezt az árat a mostani könyvével, barátaim és
szomszédaim!). Megkérdeztek, hogy magam kurtítom-e meg a könyvet, vagy jobban szeretném, ha
a lektorátusról tenné meg valaki. Kelletlenül beleegyeztem, hogy magam hajtom végre a műtétet.
Azt hiszem, elég jó munkát végeztem olyan íróhoz képest, akit gyakorta vádolnak azzal, hogy
szómenést kap, ha szövegszerkesztőt lát. Csupán egyetlen epizód – a Szemétláda utazása Indianától
Las Vegasig – lett feltűnően sebhelyes az eredeti változathoz képest.
Ha az egész történet megmaradt, kérdezheti valaki, akkor minek bajlódtam? Vajon nem a
passziózás esete áll fenn mégis? Szívesebben venném, ha nem így lenne, mert ha igen, akkor életem
nagy részében csupán pocsékoltam az időt. Úgy vélem, hogy egy igazán jó mesében az egész
mindig több, mint a részek összessége. Ha nem így volna, akkor tökéletesen elfogadható lenne a
Jancsi és Juliska alábbi változata:
Jancsi és Juliska egy rendes apa és egy rendes anya gyermekei voltak. A rendes anya meghalt, a
fater pedig feleségül vett egy ribancot. Az meg el akarta takarítani az útból a srácokat, hogy több
pénzt költhessen magára. Folyton azon nyaggatta gerinctelen és húgyagyú férjecskéjét, hogy
vigye ki Jancsit és Juliskát az erdőbe, és ölje meg őket. Az apa az utolsó pillanatban meghátrált,
és életben hagyta a gyerekeket, hogy lassan haljanak éhen az erdőben, ahelyett, hogy késével
gyorsan és irgalmasan véget vetett volna az életüknek. Miközben a kölykök a fák között
csámborogtak, rátaláltak egy mézeskalács házikóra. A ház egy boszorkáé volt, aki emberevésben
utazott. Bezárta őket, és azt mondta nekik, hogy amikor jó kövérre híznak, megeszi
mindkettejüket. De a srácok túljártak az eszén. Jancsi a saját kemencéjébe vetette a banyát.
Megtalálták a kincseit, és bizonyára leltek egy térképet is, mivel végül hazaértek. Amikor
megérkeztek, a fater fenékbe rúgta a ribancot, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. VÉGE.
Nem tudom, mit gondolnak erről, de ami engem illet, ezt a változatot pocséknak tartom. Benne
van az egész történet, de nem elegáns. Olyan, mint egy Cadillac, amelyikről lepucolták a
krómozást, a festéket pedig a tompán csillogó fémig maratták. Ez is elmegy valahova, csak, tudják,
nem olyan menő.
Nem állítottam helyre mind a négyszáz hiányzó oldalt; bizonyos dolgok, amelyek a vágószoba
padlójára hullottak, amikor létrehoztam a kurtított változatot, megérdemelték, hogy oda kerüljenek,
és ott is maradtak. Más dolgok, például Frannie összetűzése anyjával, ugyancsak megnövelték a
könyv gazdagságát és terjedelmét, amit én olvasóként nagyon élvezek. Egy pillanatra visszatérve a
Jancsi és Juliská-ra, emlékezhetnek rá, a gonosz mostoha megköveteli férjétől, hogy hozza el a
gyermekek szívét annak bizonyítékaként, miszerint a boldogtalan favágó végrehajtotta a parancsot.
A fanyüvő az értelem halvány nyomait mutatja, amikor két nyúl szívét viszi el neki. Vagy vegyük a
morzsákból álló híres csapást: Jancsi azért szórja el a morzsákat, hogy ő és a húga visszataláljanak.
Firkás fickó! Amikor megkísérli követni a nyomait, rájön, hogy a madarak megették a morzsákat. E
részletek nem tartoznak közvetlenül a történethez, mégis ezek alkotják a mesét – ezek a